Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

közéletét a műveknél. És teszi ezt egy olyan időszakban, amikor - és itt teljesen egyetértek az aggodalmakkal - valóban riasztó mutatói vannak az olvasásról való leszokásnak és leszoktatásnak, az értékvesztésnek, az ökono- mizmus túllicitálásának, amikor valóban van kulturális környezetszennyeződés. Ilyen időszakban hihetetlen nagy a felelősségünk, hogy a meglévő értékeinket tudjuk-e a társadalom elé „tálalni”, ha szabad ezzel a nyegle kifejezéssel élni, mert nem az a probléma, hamis alternatíva az, hogy irodalomról beszélünk-e vagy az irodalmi közélet politizálásáról. Nem az a probléma, ha jól értem meg azt, amiről szó van, hogy politikai-társadalmi kérdésekben is vitatkoznak, kezdeményeznek írók. Úgy érzem, Köteles Pál teljesen félrehallotta a korábbi kijelentéseket, mintha bűnbaknak az irodalmat akarná beállítani bármiféle intézményrendszer. Az teljesen igaz, hogyha társadalmi, politikai kereteink, az intézményrendszerünk korlátozottsága nem ad tág lehetőséget sok minden kérdés nyílt, névértéken való megvitatására - és bizony, vannak ilyen ellentmondásaink akkor ezek a feszültségek is áttevődnek, áttevődhetnek az irodalomra. De ezen túl is ez természetes küldetése és felelőssége az irodalomnak a „politizálás”.

Csakhogy azért már azon mégiscsak túl vagyunk néhány évtizede, hogy itt az irodalmat, pláne az irodalmi értéket vagy az írótársadalom egészét akarná a politika bűnbaknak beállítani. Nem. Az a gond, hogyha a művek, az irodalmi folyamat iránti figyelem helyett válik öncélúvá már-már a politi- zálgatás, hogyha pótcselekvéssé válik az irodalmi közéletben egy-egy ilyen tendencia és főleg az a kockázatos, hogy ha egy olyan politika, egy olyan törekvés jegyében torzulhat el az irodalmi nyilvánosság szerkezete, amely maga is ellentmond e társadalom működése alapelveinek. Tudom, ez egy kicsit homályos, de hadd legyek, amennyire elfogadható, konkrét. Eörsi István szóba hozta a cenzúra kérdését, a letiltásokat, egyebet. Én csak a saját felelősségemre, mint a Magyar Rádió munkatársa, tudok erre magyarázatot adni. Nekem, kollégáimmal együtt, felelősségünk van abban, hogy a nemcsak 10 millió, hanem annál jóval több magyar rádióhallgató számára összekeverednek-e a Budapestről áramló éter hullámai és a Münchenből áramló éter hullámai. Van felelősségünk abban, hogy ezek ne keveredjenek össze. (Taps.)

Ilyen értelemben érzem én azt, hogy ez nem irodalmi stílus kérdése, nem kisebbségi vagy többségi ügy, hanem egy közös felelősségvállalás ügye, amely mindannyiunkat kötelezhet, belső vitákkal is, a határok fesze- getésével és kitolásával, de a kétértelmű helyzetek elkerülésével. És itt a

_______________________________________A közgyűlés jegyzőkönyve

141