Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja határok, ezek a sokat emlegetett tabuk, igazán nem olyan szörnyen rigorózusak. Én e tekintetben kiegészíteném Köpeczi Béla elvtárs megfogalmazását: annál jóval tágabbak ma a publikációs határok, hogy az MSZMP elveivel kelljen egyetérteni. „Elég” a Hazafias Népfront elveivel is egyetérteni. És azok a problémák, amelyek itt konfliktust okoztak, úgy érzem, azért okoztak konfliktust, mert ezt a jóval tágabb politikai keretet is megsértették. Felmerült itt nagyon sok izgalmas vitakérdés nemzeti kultúráról, kommercializálódásról és egyéb törekvésekről. Hadd mondjam el ezekkel kapcsolatban is a véleményemet, egyet, a lehetséges adalékok közül. Több felszólaló is, Fekete Gyula is érintette, az elmúlt hónapok sajtóvitái, nyilvános vitái is igen sokat szóltak arról, milyen értékrombolás folyik, folyhat Magyarországon, a nemzeti kultúra értékeit mi veszélyezteti, van-e kulturális környezetszennyeződés vagy sem. Számomra az a felelős, aggodalommal teli hangvétel, amely mondjuk, az Új Forrás cikkeiből is érezhető, felelősségvállaló, megfontolandó, mindenképpen méltánylandó szempont, mert valódi problémákról van szó. Mi az, amivel vitatkozom? Történetesen Fekete Gyula felszólalásának egyik-másik elemével, és azzal, hogyha a nemzeti kultúra értékeinek tudatos rombolásával vádoljuk egy részről az egész magyar kulturális intézmény- rendszert - mindannyiunkat mint az irodalmi közélet résztvevőit - azzal, hogy - úgymond - negatív támogatási politikát csinál, hogy a Tiszatájt, mint - talán egyedül illetékes?! - nemzeti értéket ellehetetleníti, és ugyanakkor ugyanez az intézményrendszer, megintcsak tudatosan visszaél - hogy úgy mondjam - hatalmi eszközeivel, a nemzetietlen értékeket is támogatja, azoknak ad prioritást, beleértve az amerikanizálódást is. Nagyon sok tünet megfogalmazása találó, nagyon sok részkérdésben mindez igaz; azt mondhatnám, hogy érvelésének majdnem minden eleme igaz, csak az egész nem igaz így együtt. Ez pontosan olyan - elnézést kérek -, mint egy koncepciós per, amelynek a legtöbb eleme tulajdonképpen megfeleltethető volt apró tényekkel, de az egész összerakása nem stimmel. Oly mértékben nem igaz, hogy az ő minősítését illetően még durvább megfogalmazásokkal is élhetnék, mint amilyeneket most Fekete Gyula használt. Ehhez még csak annyit jegyeznék meg, hogy joggal - és e tekintetben együttérzek vele - hárítja el magától és másoktól, hogy bármiféle álláspontját, akár tévedését eleve a nacionalizmus bélyegével minősítsék. Jogos és igazságos, hogy elhárítja magától a stemplizést. De akkor ő miért csinálja ugyanezt még durvábban? 142
