Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Földcsuszamlás az Írószövetségben (Kiss Gy. Csaba)

vétség tagjának lenni privilegizált helyzetet biztosított a diktatúra társadalmában, előjogokkal és anyagi előnyökkel járt, az írott és íratlan szabályok áthágása viszont kemény retorziókat vont maga után.

A hatalom - mindenre kiterjedő politikai előkészítés és rendkívüli ellenőrzés mellett - csak 1959-ben engedélyezte a Magyar írók Szövetségének újjászervezését. A szervezet létezése idehaza és külföldön is a Kádár-rendszer konszolidációját volt hivatva bizonyítani. A politikai hatalom reprezentációjában fontos szerepet kapott az irodalom, az írószövetségi közgyűléseken megjelentek a párt és a kormány vezető képviselői, a jelentős írók a kiemelkedő állami és pártrendezvényekre meghívást kaptak. Jó ideig úgy látszott, ez a mechanizmus különösebb megrázkódtatás nélkül működni fog. A magyar írótársadalom túlnyomó többsége beletörődött a kényszer- helyzetbe, számosán az „ahogy lehet” hódoltsági magatartásával próbáltak kibújni a kollaboráció kényszereiből. Rendszabályozására a kultúrpolitika mindig készen állt, fontos cenzurális eszközét, a főszerkesztői felelősség elvét hatékonyan tudta működtetni, a számára alkalmatlanná vált szerkesztőket pedig egyszerűen leváltotta.

Két tényező hozott változást. A hatvanas évek végétől pályára lépő új írónemzedék megjelenése, illetve a „gulyáskommunizmus” jóléti rendszerének fokozatos kimerülése a hetvenes évek második felében. A Magyar írók Szövetségének történetében az 1981-es közgyűlés (december 12-13.) jelentett egy újabb korszakhatárt.5 Fontos társadalmi és politikai kérdések kerültek ekkor napirendre, őszinte, kritikus hangnemben folyt a vita nem csak irodalmi kérdésekről, és sikerült kivívniuk az íróknak, hogy a választmány összetételéről titkosan szavazzanak. Sokatmondó volt az eredmény, a szövetség tagjai a hatalom képviselőit: a párttagokat és a „társutasokat” rendre kiszavazták a testületből. A visszaemlékező Fekete Gyula egyenesen ettől az eseménytől számítja a „rendszerváltást”.6 A nyolcvanas évek első felében - többek közt az említett közgyűlésen történtek miatt - a politikai hatalom már nagyon bizalmatlanul tekintett az írószövetség választott testületéire és tisztségviselőire. Érezhetően nőtt a feszültség a kulturális politika és az irodalom között, 1982-ban jelent meg Duray Miklós Kutyaszorító című könyve New Yorkban, Csoóri Sándor előszavával. Ezt kemény

Kiss Gy. Csaba: Földcsuszamlás az írószövetségben

5 A pezsgő vitát a második nap kissé lehűtötte a lengyelországi hadiállapot híre.

6 Fekete Gyula: Naplóm a történelemnek. 1941-2000. 2. kötet (1973-1984). 1444.1.

11