Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve említek elsőnek - vele egyenrangúan értem az írót is. A vezető testületek hierarchiáját optimálisnak a következőképp gondolnám: közgyűlés választmány titkárság. Az elnökséget elhagynám, mivel szándékom szerint a súlyát és a szerepét - funkciójával együtt - a kibővült titkárság venné át. Az elnökség jelenlegi funkciójában csak ajánlást tehet, nincs döntési, végrehajtási joga. A választmány létszámát csökkentésre javaslom. Az nem lehet cél, hogy bármilyen bővítéssel garantáltathassuk a határozatképességet. A cél az: a választottak a lehetőség szerint megbízatásuk révén vegyenek részt az üléseken. A választmány összetételénél meghatározóan figyelembe kellene venni, épp a demokratizálódás valódi céljainak érdekében, az irodalmi műhelyek, a vidéki csoportok, a baráti társaságok és a szakosztályi vezetők személyét. Ok eleve választottak, illetve többeket - általuk pedig az irodalmat - képviselik. A titkárság létszámát bővítésre javaslom. Érvem erre: elvben és gyakorlatban minden írószövetségi tag legfontosabb munkája az alkotás. Ebből következően nemcsak időrablásnak, de leendő művek művi vetélésének tartom, hogy a funkcionáriusok idejük és energiájuk túlnyomó részét nem alkotással töltik. A kibővítés tehát tehermentesítés is egyfelől, de az elnökség funkciójának átvétele is másfelől. Az írószövetséget, s vele a választmányt, a titkárságot az elnök és a főtitkár vezeti. Viszont szükség van több titkárra, legalább három-háromra az úgynevezett belső ügyek és a külügyek területén. A titkárság létszáma így 8, a mindenkori ügyvezető titkárral 9, tehát szavazatképes, és ugyanakkor tehermentesükén operatív lehet. Alapvetőnek gondolom, hogy a szövetség társadalmilag kiemelten fontos egyesület, s mint ilyen, irodalom és műcentrikusabb legyen. Ha a szövetség írók szövetsége, akkor meghatározója a produktum: az irodalom, az értékes irodalom. Hitem szerint az igazi író aktuálisan és távlatosan is csak a hiteles, esztétikailag érvényes művel lehet jelen a társadalomban. A műhelyek és a csoportok, a baráti társaságok és a szakosztályok választmányi képviselete ezt elvben garantálhatja. Ugyanis az irodalom, a mű elsődlegesen a műhelyekben méretik le, a csoportokban vitatódik meg, a baráti társaságokban menedzselődik, és a szakosztályokban rangsoroltatik. 113
