Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve mellett élés, és ugyanígy csupán konzerváló keret a megkapó jelszó, a „békés egymás mellett élés”. Egymással békétlenül élni - lehetetlenség, miként értelmetlen egymás mellett élni békében vagy békétlenül. Békében élni egymással - csak ez lehet a kiút. És bármennyire is úgy tűnhet, nem a politika fogalmait módosítottam most, hanem azokat magunkra értelmeztem. Szemlélet, szemszög - és mennyi szempont még! - kérdése, hogy szövetségünk súlyossá lett gondjait ki mire vezeti vissza. Hogy ki mit jelöl meg alapvetésnek. Soha nem tudtam elámítani magam - bármennyire jó lett, lehetett volna - aranykorok létezésével, letűnésével, sem joviális partneri viszonyokkal, sem paternalista guvemálással. Az élet mindig az adott valóság feszültségei között létezett, és a kérdéseket, a válaszokat szükségképp e meghatározók befolyásolták. Veszélyes számonkémi a tegnapot a mán, és a mán a holnapot. Ma a mai napot kell magunkon és magunktól számonkémünk! A tegnap miatt a holnapért. Emiatt nem óhajtom magamra venni sem Jágó, sem Biberach jelmezét, de az Úrét sem a Tragédiából, hogy meg- és kinevezzem általa Lucifert. Én csak magamat és magunkat kérdezem. Most. Látni szeretném, mi van bennünk és köztünk. Pars pro toto - ezt Illyés Gyula is vallotta, miként azt is, hogy doleo ergo sum. Tehát a részben keresem az egészet, a fájdalomban a cselekvéskényszert. Hittel tehetem, ha igaz az, amit elébb vázoltam: krízisben, a világ terében és időben, és ez a krízis az íróban vehemens fájdalmakat kelt. De hittel tehetem azért is, mert az íróban - és vele, általa szövetségben - jelen van a virtuális egész: a társadalom, az ország, a nemzet, a nép, a kontinens, az orbis pictus. Úgy tapasztaltam és úgy éltem át szövetségünk hierarchikus, de az egészet képviselő testületéiben, hogy néhány éve nem nevezhető a szó eredeti értelmében szövetségnek a szövetség. Békéden egymás mellett élésnek igen, de - hitem szerint - az nem szövetség. A szövetség meggyőződé- ses megegyezés, kötelességekkel és jogokkal, amit megkérdőjelez és fölrúg bármely megengedő privilégium vagy liberalizmus. Mivel a meggyő- ződéses megegyezés lényege épp a béke. Ami kötelez és jogot ad - a szövetség által. Mostanában egyre gyakrabban emlegetjük a közmegegyezést, a konszenzust. Szinte tartok tőle, hogy a gyakori használat ezt is elkoptatja, devalválja, mint annyi mást, korábban hiteles, érvényes és fontos fogalmat. Gondjainkat sokan arra vezetik vissza, hogy megszűnt vagy szünetelt a köz- megegyezés a politikai, az állami vezetés és szövetségünk között. 109