Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A közgyűlés jegyzőkönyve nem csak irányok, világnézetek és stílusok kérdése, hanem meggyőződéses, felelős intellektusú személyiségek ügye is. Hol van ez a típus ma? Termé­szetesen létezik, és itt-ott meg is nyilatkozik, ám az azonos meggyőződésűek - elvi alapon - nem verődnek egy táborba, mert nincs rá társadalmi szükség­let. Mert ugyebár, barátaim, marxisták és szocialisták vagyunk mindannyi­an, kis ámyalatbeli különbségekkel. Régóta már így szoktuk meg, kényel­mes, és egyféle langyos egységképzetet is kelt. A baj csak az, hogy a művi egység, az ellentéteket összeszoktató béke, a problémákat közelítő, de fel nem oldó kompromisszum nem termékenyítő, csak termékenység látszató. Ezt sokáig csináltuk. Ha tovább folyatjuk, megbetegítjük közéletünk im­munrendszerét. Az igazi egység nem látszatszerű, hanem az összemért érvek, a megoldott problémák valóságos egysége. Dinamikus képződmény. Feszülő, szembesülő erők, összemért értékek végső manifesztációja. Örömmel olvasom, hogy a katolikusok és a marxisták párbeszédet folytatnak. Meggyőződésem, hogy ez az igazi egységet szolgálja. Ellentétek és azonosságok tisztázódnak, tehát a jó együttműködés feltételei. Tudomá­nyos és irodalmi életünkben is valami ilyesmire volna szükség. Ne mondjuk, hogy régóta csináljuk, az írók és kritikusok munkássága nemcsak árnyala­tokban különbözik. Eltérő iskolák, stílusok és törekvések régóta kifejezik magukat. Ez természetes is. Az azonban már nem egészséges, hogy el is különülnek, ám olyanféleképpen, mintha nem ezt cselekednék - kissé fari­zeus módon. Mert úgymond, miért nevezzem én meg magamat, amikor nem ezt várják tőlem. Pedig egy átfogó és őszinte párbeszéd föltárhatna sokféle termékeny járható irányt, amelyek körül eddig csak topogtunk. Mondjuk, aki népi vonzódású, az a narodnyikság árnyéka nélkül lehessen az, aki hisz az avantgárdban, a türelmet és figyelmet épp úgy élvezhesse, mint realista szomszédja. És a névre és stílusra szóló kritikát így majd jobban tudják hasznosítani. Nagy eredmény, hogy a katolikusok és a marxisták be­szélgetnek. De még nagyobb eredmény lenne, ha az irodalomtudomány, a kritika különféle korszerű iskolái és felfogásai is eszmecserét kezdenének. Itt nem a marxizmus pluralizmusáról van szó. A tudomány többirányúsá­gáról, amelyben a marxizmus egy nagyon markáns és kétségtelenül kor­szerű vonulat. Nem hiszem, hogy ma már szükség van a marxizmus címké­jére, ha máshonnan eredő forrásokból merít valaki, értékes és hasznos dol­gokat ajánlva. A létminimum-marxista olyan ideológiai álegység típusa, aki látszatformát ölt, hogy élet- és piacképes legyen. Ahogy gazdasági éle­tünk jó működése megköveteli hasznosan együttdolgozni képes erők diffe­105

Next

/
Thumbnails
Contents