Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja renciálódását és termékeny újraintegrálódását, szellemi életünkben is fellép egy ilyen szükséglet. A gondolatok, az iskolák, a stílusok legalitása éppoly korszerű követelmény, mint gazdasági erőink reális felmérésének programja. Ám nem azzal a titkos tendenciával, hogy a más nézetűeket előbb- utóbb úgyis bekebelezzük vagy legyőzzük. Nem kétséges, hogy a szabadon fejlődő, saját értékükért felelős, s önmagukat szuverén módon igazolni akaró tendenciák gyümölcsözőbbek lehetnek, mint a rejtve vegetálok. Az a helyzet, amelyben az értékeket nyíltan összemérik, megnevezik, bírálóan, azaz tudományosan védelmezik, életre hívhatja, megalkothatja azt az új közéleti emberfajtát, kritikust és művészt, aki felelősen állást foglal, küldetésében hisz, etikusan küzd, mivel tudja, hogy mozgásterét tiszteletben tartják, szavának van védelmezett és jól ápolt társadalmi akusztikája. A marxistáknak nemcsak a katolikusokkal időszerű a párbeszédük, hanem mindenki mással is, akik különbözőségük értékével az egységet szolgálják, a dinamikus nemzeti egységet, a megoldható, a konfliktusokkal termékenyülő egészet. Van még egy nagy küldetésünk. Önmagunk újratoborzása a tudományosság, a belső tolerancia és a tisztelet jegyében. S tudniok kell, hogy a fölényt csak a gondolat ereje táplálhatja. S azt is, hogy a történelmileg érvényes gondolat a gyakorlatba átvezetve nemcsak gazdasági értékalkotó, hanem a humánum és az etikum leggazdagabban buzgó forrása is egyben. (Taps.) Ördögh Szilveszter: Tisztelt Közgyűlés! A világ, amelyben élünk, válságok világa. És akként - világok válsága is. A válság e világok egymáshoz való viszonyában, és önmagukon belül is tetten érhető. Természetesen nincs két egyforma válság sem a fejlett, sem a harmadiknak vagy fejlődőnek nevezett világ országaiban, a közbülsőkről nem is szólva. A legszomorúbb azonban a két szélsőség közötti feszültség, amely a valóság mindennapi gondjain túl szükségszerűen eszmei, ideológiai érdekek ütközése is, és ezáltal hordozója, provokálója, katalizálója újabb válságoknak, válságsegélyeknek. A való világ jelenlegi állapotában a szellem emberének önmagával meghasonlottan kell beismernie, hogy még a remény is veszélyeztetett, de hivatásából következően ki kell tartania a mégishit mellett. 106
