Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve löktek légüres létbe és ezt a belső gyanú okán, a megbízható, de nyilvánosan és hitelesen meg nem vizsgált téves tájékoztatás alapján. Ez a törvény- sértő apologetika teljesen tisztességesnek érezhette magát, mivel a szocializmusról, a hatalomról volt szó, tehát szent ügy nevében védekezett. Szent ügy nevében és meggyőződéssel a történelem során már sokat vétettek és tévedtek. Meggyőződésem, hogy a nagy törvénysértések után már nem akartunk kicsiket, de mivel a beidegződés atavizmusáról nem volt fogalmunk, tovább gyakoroltuk a rossz módszert, szubjektíve jóhiszeműen, jó szándékkal, történelmileg veszélyesen és károsan. A szubjektívizmus: tudománytalanság, és nagyon hasonlatos az emberkínzáshoz: lélektani kéjel- gésre is hajlamossá teszi. Ha egy félreállított, elmarasztalt igazságkereső merészen tiltakozott, némely esetben még az is megtörténhetett vele, hogy froclizó módszerrel megpróbálták ingerküszöbét alacsonyra szorítani, s ezzel életre hívtak olyan dacreakciókat, inadekvát válaszokat és magatartásformákat, hogy ilyenféleképpen művi és mesteri módon előállítódott a szubjektíve tételezett ellenség: a kötekedő, az összeférhetetlen, az egyet nem értő. S ha netán bírálta torzképének előállítási módszerét, s meg merte nevezni állampolgári inzultálásának eszközeit, kimondták a vitaképtelenség ítéletét: paranoiás. Sokáig az ellenzék mibenlétéről nem volt korszerű fogalmunk. A probléma nem az, hogy fölléptünk tiltóan azokkal szemben, akik valóban azok voltak, hanem hogy gyanakvásunkkal, titkos tiltásainkkal a szocializmus igazi hívei közül is, talán éppen a legderekabbakat szellemi munkanélküliségre kényszerítettük. Még öt évvel ezelőtt is elhangozhatott ilyen kijelentés: ne csodálkozz, rossz véleménnyel vannak felőled az illetékesek. Az irodalomban és a kritikában nagyon fontos a szellemi gerincesség. Ha azt gyanakvással, rossz módszerekkel, indokolatlan mellőzéssel megtörik, az irodalom eldobja az igazság zászlaját, a kritika a bírói palástot. Olyan alkalmazkodás lesz divattá, amely a legjobb kvalitásokat leszereli, a sima és jámbor törekvések és a komplikált konfúziók mozgásterét pedig tágítja. Támogatás - tűrés - tiltás, hangzik a bűvös hármas jelszó. Ez olyan program, amit ma is helyeselhetünk. Ezt azonban nem lehet adminisztratív, íróasztal mellől, háttérből, nyilvánosság nélkül kezdeményezni és gyakorolni. Ha így csináljuk, az elismerést, a büntetést is meglepetésként fogja átélni az írótársadalom. Pedig a saját testületi ügyéről van szó, amelyben felnőttként feltétlenül állást kell foglalnia, hogy ne idegen erők hatalma alatt álló103
