Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja szabadság gyakorlásából, önmaga is biztosítékává válik a demokráciának. Nem lehetnek múlt századi demokrácia-illúziói, ha saját korában gyakorolhatja azt. Ám utópista demokrata marad élete végéig, ha csak verbálisán és emlékezve élheti meg, hogy mi a demokrácia. Az elmúlt évtizedek nagy felelőssége, hogy a korszerű demokratatípus általánosan nem bontakozott ki, és különösen a művészet, a tudomány és a kritika területén nem. Az emberek kiválasztása és megítélése még alig haladta meg az ötvenes években kialakult szempontokat és módszereket. A megítélés módja majdnem ugyanaz, csak a megítélés alapját adó rokon- és ellenszenvek tartalma változott, illetve változik. Ezt egy illetékes valaki úgy fejezte ki, hogy mindegy, kinek mi az érdeme, a lényeges az, hogy hogyan ítélik meg. Sajnos, ez igaz. Bizonyára sok író és kritikus tudna itt jelentkezni, aki tapasztalta a jelenséget, hogy évekig, évtizedekig a pálya szélére szorítva élt türelmes és hasznos állampolgárként és alkotóként, s egyszer csak őt, a konokul mellő- zöttet - derült égből villámcsapás - kitüntették és elismerték, és nem tudta megmagyarázni, hogy a véletlen istene miért volt vele ilyen kegyes. Ez a változat bizony szerencsésnek mondható. De már kevésbé az a másik, amikor az „érted haragszom, nem ellened”-kritikát, a segítő szándékú ellen- véleményt, szellemi életünknek ezt a spontán és természetes légvételét övön aluli ütéssel honorálták. Most évtizedekre tekintek persze vissza. A szubjektív irányító módszer, az eligazító hatalmi eszközök gyakorlása kétszínű, ravaszdi formát öltött. Sajnos, kialakult egyfajta justismord, súlyosan károsítva közéletünket, különösen megzavarva az egyébként is érzékeny szellemi emberek közérzetét. Nagy törvénysértések nem történtek, a régiekből tanultunk, ám a rosszul felfogott önvédelem működtette a megfoghatatlan, az ügyészi szint alatti törvénysértések mechanizmusát. A szubjektívizmus ugyanis mindig rosszul tájékozott, és indulati erők hatalma alatt működik, a veszélyt és a vélt veszélyt összekeveri, s a véltet sokszor jobban megtorolja, mint a valóságosat. Nem vallottuk már az osztályharc éleződésének elvét, ám azt tudtuk, hogy ellenzék létezik. Mivel a minősítés kritériumai esetlegesek voltak, tágítható, szűkíthető volt az elmarasztalhatok köre. S itt bosszulta meg magát a demokratahiány és a demokrácia intézményrendszerének korcs volta. A bizalmat élvező funkcionáriusok információit objektív értékűekként kezelték. Nem vittek el senkit sem éjszaka, sem hajnalban, csak éppen évekig, évtizedekig betartottak jóhiszemű állampolgároknak, alkotó szellemeket 102