Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve tozik. A fő kérdés itt nem az, hogy mit akarunk az irodalomban és a kritikában, hogy milyen fő vonalat akarunk kiképezni, s annak minden mást alárendelni. Ez a koncepció egyszer már megbukott. Azt kell felelősen elemeznünk, hogy milyen valóságosan megalapozott voluntarista szándéktól mentes kibontakoztatása szellemi életünk egészségügyének kérdése. Gazdaságunk és társadalmunk reformmozgásának irányában kell keresnünk szellemi életünk megragadható erővonalait is. Ebből következik, hogy a művészetnek a kísérletezés nem joga, hanem szükségszerű létformája. A kritika nem lehet reklám és ajánlólevél. Intellektuális funkciója talán sosem volt annyira korparancs, mint ma, elemző és szintetizáló ítéletté kell emelkednie. Mert nem életképes az a gyakorlat, hogy a gazdálkodásban az értelem érdemben funkcionál, a tudományos és művészeti kritikákban pedig az erőviszonyokhoz alkalmazkodik, igényelt, de nem respektált lakáj szolgálatot lát el. A fenti gondolatmenetből az derül ki, hogy társadalmunk szférái egyfajta egyenlőtlen fejlődést mutatnak. Ez önmagában még nem természetellenes. Hiszen ilyen különbözések mindig is voltak, s feltehetően lesznek is. Az igazi probléma ott jelentkezik, amikor már tudjuk, hogy a sikeres gazdálkodásnak objektív kritériumai vannak: reális és messzetekintő tervek, jól működő technika, jól felmért és kihasznált piacok, alaposan felkészített szakemberek, s mindezek koncepciózus együttműködtetése. Irodalmunk és kritikánk ehhez képest úgy vegetál csak, mint egy rossz fekvésű embrió, akiből még minden lehet, ép ember éppúgy, mint torzszülött. Ahhoz azonban, hogy az elsőre nagyobb esélye legyen, nem rosszul képzett bábákra, hanem megbízható orvosokra van szüksége. Váltsunk át a képes beszédből a mindennapok nyelvére! Az, amit az irodalomról és a kritikáról itt elmondtam, sajnos társadalmunk több területére is érvényes, a szociológia és a politikum szférái is érintődnek itt. A gazdálkodásban és a kereskedelemben a szubjektívizmus ma már műhibának tekinthető. Általános társadalmi, művészeti és kritikai gyakorlatunkban mindennapos jelenség. Pedig közéletünk és szellemi eg- zisztálásunk első számú veszélyeztető tényezője. A demokratikus fejlődés eléggé el nem ítélhető rizikófaktora. Induljunk ki abból, hogy a demokrácia a társadalomnak, a szellemi szférának olyan táguló, növekvő szabadsága, amely jól irányítva létrehozza a maga objektív biztosítékait is. Ebbe a rendszerbe beletartoznak a jó elvek szerint működő intézmények és a demokratákká késztett emberek egyaránt. A demokrata, aki nem alkalmi leckét kap a 101
