Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja és kereskedelmi kapcsolataink megújításával és továbbépítésével érhetjük el. A gazdasági reformnak minden ép realitásérzékű ember csak híve lehet. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a huszadik században lezajlott forradalmakat egy új korszak követi, a szakadatlan reformok korszaka. A természettudományos és technikai forradalmak idején életképtelennek bizonyulnak a lassan változó és mérsékelten korszerűsödő gazdaságok. Azt azonban még mindig alig-alig ismerjük fel, vagy talán ne legyünk ilyen szigorúak, alig tekintjük sürgető programnak, hogy a fenti törvény az egész társadalmi mozgásra érvényes. A totalitás törvénye. Ezen a ponton érzek szakadékot a gazdaság és a társadalom többi komplexuma között. Valamikor, az ötvenes évek elején, a kultúrába, az irodalomba átcsúsztatva, s így eltorzítva tükröződtek a gazdasági problémák, ellentmondások. Ennek tarthatatlanságát bölcsen fölismertük, a gazdaság primátusát egyértelműen kimondtuk. Ez a fölismerés tudományos filozófiánk szerint való. S az elmúlt három évtized gyakorlata is igazolta. E hosszú időszak azonban ahhoz is elegendő tapasztalatot adott, hogy a helyes elv gyakorlatának hibapontjait is föltárjuk. Kimondjuk a korrekció szükségességét reformkategóriaként. Közgazdasági és ökonómiai mámorunkban nem ismertük fel az emberi cselekvés, a sikeres emberi cselekvésnek a társadalmi totalitásban való megalapozottságát. Azt az aforisztikusan kifejezhető alapigazságot: hogy a jó gazdálkodás nemcsak gazdálkodás. A gazdálkodásnak, mint élettevékenységnek nagyon fontos az utánpótlási övezete, a hinterlandja: a tágabb társadalmi szféra, az emberi tényező. A katonai frontok sikere és győzelme kétségtelenül az első vonalban és árokban a legszembetűnőbb, ám a hátország nélkül, a tápláló utánpótlás s az ugyaninnen kisugárzó szándékok és érzelmek nélkül nem jöhet létre tartós és végleges győzelem. Azt már nagyon jól tudjuk, hogy az alsó- és középfokú oktatás alappillére a társadalom munkaerőképzésének. Ebben a reformfolyamatban a társadalmi egész jó működésének azonban még nem minden feltételét tisztáztuk kielégítően. Saját portánkon maradva, az irodalom és a kritika létfontosságú funkcióit talán nagyon is a spontaneitásra bíztuk, majdnem azt mondtam: elhanyagoltuk. Ezek a tevékenységek a társadalom ítélőképességének, gondolkodásának és érzelmi életének a gondozói. De nem középfokon, hanem olyan magas igénnyel, ami nem a társadalom egyszerű létezésének programja, hanem a szellemi gazdagodásé, ami nem öncél, hanem mindenképpen a közösség ügye, s így végső fokon a jó gazdálkodás szellemi energiatartalékához tar100
