Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek Én senkit nem vádolok azért, mert az RKP tagja volt. Önmagam sem hibáztatom ezért. De illik, hogy a kommunizmus összeomlása után azok, akik valamilyen úton szerepet játszottak, tisztséget töltöttek be, önmagukkal szembenézzenek. Én ezt akkor kezdtem el, amikor a kommunizmus a szocialista láger országaiban még virágzó volt. Ha hamarabb felismertem, mint mások a tükörbe nézés szükségességét, ez éppen abból adódott, hogy magas pártfunkcionáriusként betekinthettem, ahogy mondani szokás, a boszorkánykonyha rejtelmeibe. S engedtessék meg nekem, hogy határozottan szembeszegüljek és elutasítsak mindenféle rágalmazási kísérletet múltammal és jelenemmel kapcsolatban. Nem érdekből, hanem a rendszerrel, elveivel és gyakorlataival kerültem szembe. Ebben a küzdelemben nem voltam egyedül. Sokan, nagyon sokan nehéz börtönévek szenvedő alanyaivá váltak. Én és családom, testvéreim, barátaim aránylag szerencsés órában születtünk, mert átvészeltük a diktatúra kegyetlenségeit. Nem olyan könnyen úsztuk meg, úsztam meg, mint ahogy egyesek, a Bányai Péterek, hiszik. Ne irigyelje senki tőlem, hogy Cea- uşescu halála után 15 évvel még élek!” (Ismét megszakítom Károly gondolatmenetét, és az elmondottakhoz hozzáadom saját meglátásomat. A fent elhangzottakat lehet számvetésnek és egyben hitvallásnak is tekinteni. Kinek van még igénye annak bizonyítására, hogy volt egy ember, aki szembe merészelt fordulni a legdurvább terror idején, hosszú évtizedek alatt, Közép-Európa, egész Európa, a fél világ legembertelenebb diktatúrájával? Miért nem mondja/mondta meg nyíltan, aki bírálja, elítéli, megveti, vagy csak „nagy körültekintéssel fogadná el pozitívnak ellentmondásos személyiségét”, vagy még úgysem, miért nem mond- ta/mondja meg neki és a világnak, mit is kellett volna tenni, ő mit csinált volna másként, jobban, és ha ezt tudta, miért nem tette? Vagy legyünk szerényebbek: miért nem támogatta legalább titokban, a háttérből, hallgatólagosan, bár egy gesztussal előtte? Vagy netán félt megtenni, vagy nem értett egyet bírálatával? Hallgatott majd mindenki kevés kivétellel. A népéért felelősséget érző „tragikusan elhivatott írástudók” kivételével, többek között Sütő András. Köszönő szót utána, a fordulat után, nem várt el senki. De sárdobálást a legkevésbé sem! Hol voltak a magas funkciókba jutott RMDSZ képviselők - Verestóy Attila, Markó Béla, Borbély László -, hogy csak egynéhány nevet említsek, ma kiskirályként „tengődő” anyagi potentátok, sárdobáló okoskodók, mikor nemcsak ő, de mi, de én, kétgyermekes anyaként, 60
