Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
megakadályozása esetében. Péter Károly elbeszélését a Jeszenszky-ügy kapcsán idézem majd.) Térjünk vissza Károly válaszára Bányai azon állításával kapcsolatban, hogy Károly éppen olyan jelentéktelen, „önreklámozó” személy, mint Pace- pa. (Tehát csak reklámozza önmagát, mikor merényletről beszél. És mit ad Isten, még viszonylag jó egészségnek is örvend. A gálád! Hogy nem szégyelli magát! Szembe mert szállni egy olyan tisztességes, népszerető, emberbarát „géniusszal”, aki szeretett vezérként mindent megtett a szocialista Románia és annak egységes, egy nemzetiségű népe boldogulásáért! Pedig ő megmondta, hogy Királyt bármikor eltaposhatja, mint egy poloskát! Most veszem észre, milyen hosszasan lehet csak mosakodni... Bár az ilyenfajta rágalmazás van úgy, hogy visszahull a rágalmazó fejére.) Károly ezután kifejti a könyvének 44. oldalán taglalt merényletkísérletet, valamint a „Raduval”, vagyis a radioaktív besugárzással kapcsolatos véleményét (Ny. k. 1/64): „Bányai Péternek igaza lehet abban, hogy lehetetlen volt a szeku elől elbújni, ha a legfelsőbb román hatóság kiadta a végszót: eltenni láb alól. Valószínű, hogy nem ez volt a végszó. A lehetséges, feltételezhető végszó így szólt: „ üldözni, éjjel-nappal fenyegetni, ráijeszteni, zaklatni őt és hozzátartozóit, idegileg tönkretenni. Egy idegroncs használhatatlan ember, a mi emberünk. [...] Idestova már 33 éve annak, hogy hátat fordítottam Ceauşescunak és rendszerének. Felmondtam a szolgálatát. (1972. április 1. K. I.) Lemondtam a Központi Bizottság Végrehajtó Bizottságának póttagságáról, első titkári tisztségemről és a megyei néptanács elnöki tisztjéről. 1976-tól bíráltam a rendszert, a párt etnikai, kisebbségi politikáját és a rendszer antidemokratikus voltát. Összesen több mint 15 levélben, folyamodványban fejeztem ki tiltakozásomat. Ceauşescu rendszere nem bánt kesztyűs kézzel velem. [...] Az erdélyi magyar elit egykori nómenklaturista, rendszerbarát tábora 1989 után átved- lett megbékélhetetlen antikommunistává, és páratlan demokratikus harcossá vált. Nem irigylem őket sem a tisztségükért, sem a vagyonukért. A világméretű kommunista rendszert nem ők honosították meg, és nem is mi, akik beleszü- lettünk. Az első és második világháború következménye ez is, akárcsak Trianon és a párizsi békeszerződés. Egy történelmi aktus, amelynek gyökerei az emberiség szellemi és társadalmi fejlődésében vagy akár visszafejlődésében keresendők. _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 59
