Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Nesze neki, jól megmondja Királynak! Amellett, hogy „dilettáns politikus és profi rágalmazó” - {például megrágalmazta Czire Dénesi, hogy blamáló levelet írt, miközben tényleg írt; no meg annyira dilettáns, hogy az egész világsajtó róla beszélt évtizedeken keresztül - mert egyedül neki volt bátorsága életét is kockáztatni annak az ügynek az érdekében, amit te elárultál. Micsoda melléfogás: nem Czire Dénesről szólt a fáma!) -, és még a stílusa is „gyatra”\ Vagyis aki nyelvhelyességi szempontból esetleg nem kifogástalanul fejezi ki magát, hát az olyan ember is, ahogy beszél. Vajon mit szólnának ehhez a nagyképű kijelentéshez azok az egyszerű emberek, akár városi, akár falusi, tanulatlan, mezőségi, székelyföldi, csángó, magyar emberek, akik nem a nyelvtankönyvekből tanulták meg az emberséget, hanem az életből lesték el a becsületességet, tisztességet. Netán ha górcső alá vetnők stiláris tudásukat, nyelvtanilag helytelen, de emberileg kifogástalan kifejezésmódjukat, azt lehetne rájuk mondani, hogy „gyatra emberek”? Boileau ezt nem így értette! Nem, Dénes, a te stílusos mocskolódásaid árulják el, nem képzettségbeli hiányosságaid, hanem a „gerinctelenek” csoportjába való tartozásod. Ugyan, Dénes! Művelt emberhez szólok, ezért latinul írom: „Si tacuisses... ” (A véleményem: Ezt az emlékezést nem azért kezdtem el írni, hogy a Király Károlyról kialakult képen szépítsek. Am útközben nem egy becsmérlő, rosszhiszemű, igazságot átíró cikkel, véleménnyel találkoztam. Ezen okból kifolyólag pontosítani szeretnék valamit. Mindenki beleszületik az adott társadalmi, gazdasági, politikai, történelmi környezetbe. O 1930-ban született, a két világháború közötti időben, sok gyermekes családban, a háborús történelmi viszonyok által meghatározott gazdasági, társadalmi körülményekbe. Családunk mindennapjait az exilium, a történelem mint főbűnös határozta meg. Nem volt lehetősége tanulni, felsőbb iskolákat végezni, főleg magyarul nem. A mindennapi megélhetésért való harc határozta meg a család életét. A menekülés a „magyar világba”. Adott sorsot kellett megélnünk. Ez elől nem lehetett menekülni. Nem magyarázni akarom a bizonyítványát, csupán felhívom a figyelmet az életrajzi tényekre. Én tíz évvel később születtem. Ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy alkalmam legyen tanulmányok folytatására. Két egyetemi diplomám is van. Am ez nem jelenti azt, hogy többet tudnék, mint ő. Nemegyszer lenyűgözött engem és más magas képesítésű egyént, politikust is, éleslátásával, tudásszomjával, tapasztalatból szerzett tudásával. Nem beszélve emberi, erkölcsi tartásáról!) _________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 53
