Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Szó szerint idézem az akkori naplóbejegyzésemet: Elsők között írt Dán Grigorescu, a marosvásárhelyi színház román igazgatója, Szilágyi Margit és Czire Dénes az orvostudományi egyetem marxista tanszékéről, Bakó Zoltán, a Vörös Zászló (vásárhelyi napilap) ifjú tudósítója, Oltean Feri, a volt sofőrje, (Grama Éva,) a Marosvásárhelyi Kisipari Termelő Szövetkezetek (alkalmazottja). (Ennek a szövetkezetnek volt Károly az elnöke az 1972-es pártfunkcióiból való lemondása után.) Természetes, hogy megfélemlítettek embereket, és rávették később őket arra, hogy elítéljék Károly „ nacionalista ” cselekedetét! Több tucat (kb. 50) levél érkezett románul és magyarul Aradról, Hunyad megyéből, Kézdivásár- helyről, Temesvárról, Csíkszeredából. Olyan személyek írtak (inkább írattak velük), akik nem ismerték, akiket nem mind ismert. Akiket megfenyegettek, megfélemlítettek, rábírtak, megvettek. Számtalan lehetőség létezik. A levelek egy részét ideadta, hozzam el, megmondta, kinek mutassam meg. Üzenetet küldött Zolcsáknak, Puskás professzornak. A húgom, Zsóka ment el hozzájuk. Zolcsák felesége, Porzsolt Bori a kapuból küldte el, mondván, hogy többé ne keressük, megfigyelik őket. Puskás tanár úr hasonlóan reagált. Rettenetidők voltak. A kezdeti lelkesedés, a megfélemlítések függvényében, lelohadt. Hiheti-e bárki, hogy mi nem féltünk? Aki emlékszik azokra a ceauşiszta időkre, ezt fel sem tételezheti. Emberek voltunk, nem hősök, és nem akartunk mártírok lenni. De benne voltunk a forgatagban, és tettük a dolgunkat. Voltak álmatlan éjszakáink, szorongva mentünk a munkahelyünkre, féltve engedtük el a gyerekeket az iskolába. Vajon a mindennapi stressz, az örökös félelem, bizonytalanság, a munkahelyi vegzálások nem nyomták rá bélyegüket életünkre, idegrendszerünkre? És sajnos nemcsak a miénkre. (A gyermekeimére is. Ennek nem egy példáját fogom felemlegetni a későbbiekben.) Féltettük Károlyt. Ő féltett minket, a családtagokat és más implikált személyeket. Bármi megtörténhetett! Senki, talán még a Fennvaló sem tudta, mi sül ki ebből. Válaszként a fenyegető levelekre, elküldte lemondását a CPL (Faipari Kombinát) igazgatói posztjáról Nicolae Buşuinak, a megye első titkárának, valamint Virgil Trofínnak, aki közvetlen főnöke volt. Elmondta, hogy Buşui Nicolae nem feltétlenül rosszindulatú vele szemben, végrehajtja a kapott utasításokat, de nem buzgólkodik. Ha Krassó-Szörény (Caraş-Severin) megyéből Emlék-repeszek_________________________________________________ 54
