Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Végzős vagy akár befutott színészek, irodalmárok szívesen mentek abba a megyébe. Híre volt, hogy az értelmiségiek állás mellett lakást is kapnak. A nemrég létrehozott új megyébe vonzotta, hívta a tehetséges embereket. (Jellemző, hogy miután Károlyt kinevezték a gyár igazgatójának, 1978 novemberétől, itt is szabad keze volt, pontosítva, szabad kezet adott magának, nem kért senkitől engedélyt, szakképzetlen munkásként számtalan értelmiségit alkalmazott a gyárban. Foglalkoztatott munkahelyükről elbocsájtott embereket, akik útlevelükre vártak végleges eltávozásuk előtt az országból.) Miután Visky Árpád megbeszélte Károllyal alkalmazásának körülményeit, együtt mentünk el beszélgetni a Grand Hotel első emeleti bárjának teraszára. Velünk volt Veress Imola kolleganőm is. Visky szemlátomást félt, állandóan körülnézett, ki van még ott, félszavakban mondta el milyen embertelen körülmények között tengődött a börtönben, verték, kínozták; most is megesik, mellette elsuhanó, ismeretlen emberek súgják a fülébe:,,meg fogsz dögleni ”... A börtönévek nyomott hagytak benne. Megrendült idegrendszer, örökös félelem; a család, a színjátszás hiánya, a szakképzetlen munka. Visszatért Sepsiszentgyörgyre, a családjához, és ez lett a veszte. A politikai rendőrség újból elkapta. Felakasztva akadtak rá a város közeli erdőben. Ekkor ezt jegyeztem fel a naplómba, ami nem volt más, mint egy közönséges 200 lapos kockás füzet: 1986. január 15. Visky Árpád temetése. Ott volt Károly is, beszélt Visky feleségével. Visky Árpád halála előtt egy héttel találkozni akart Károllyal, de a találkára, a konzervgyárba, már nem ment el. Soha ilyen terror nem volt. A félsztől belénk fagyott a szó. Egyre több az egyéni áldozat. És még most sem ébredünk fel! Várunk. Várjuk, hogy elpusztítsanak. Féltében megdermedt magyarság. Miért pont én? - mondja mindenki. Illyés Kinga bátor kiállása, az itt elmondott búcsúztatója, közszájon forog a városban. Néha onnan jön egy ámulatba, csodálatba ejtő gesztus, ahonnan nem is várjuk. (Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója zsebében ott lapult a beszéde, amit nem olvasott fel, mert nem engedélyezték. A wikipédia a következőket írja:,, 1986. január 15-én több százan mentek el a temetésére. Segítője és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfú- jatta a konzervgyár dudáját. ”) _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 35
