Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Feltehető a kérdés, ennyire féltek volna a hivatalos szervek? Igen. Tartottak attól, hogy esetleg mégsem helyezi át székhelyét Karánsebes- re. Tartottak a szimpátiatüntetésektől, felkészültek arra, hogy csírájában elfojtsanak minden megmozdulást, meg akarták félemlíteni az embereket. Ez sikerült is. Az utcák teljesen kihaltak voltak, mintha meghalt volna a város. Az emberek behúzódtak, semmi életjel. És igazuk volt! Bármi féle beavatkozás öngyilkosság lett volna. „Nem vállalhatom, hogy ártatlan emberek vére hulljon ” - válaszolta arra az aggodalmunkra, hogy talán nem kellene elmennie, ott nagyobb veszély fenyegetheti.

____________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

Mi, öten, testvérek: Attila, jómagam, Zsóka, Árpád, édesanyánk és Károly. Csak István öcsénket nem engedték el a munkahelyéről, Csíkszeredából.

Kislányommal, Kicsivel tartottunk hozzá gyalog, mikor a Horea utca közelében található, gyalogosok számára fenntartott közből (Baladei) olyan sebességgel hajtott ki egy megbújó, ólálkodó, szekus kocsi, hogy hátrahőköltünk. Majdnem elgázolt. Februári, hűvös, de napfényes nap volt. Figyelő szemek követtek, míg hozzájuk értünk. Ott volt már nála Zolcsák Sándor, Porzsolt Borbála, Szabó György és mi, a család. Búcsúzkodás, fényképek készítése, aztán már csak mi, a család. Csak a legszemélyesebb dolgait vitte el. Délben indultak. Berakodás. A lakást bezárta. Teljesen fölösleges volt. A szekusokon kívül úgyse ment volna be sen25