Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Én az ígéretet tavasszal kaptam, aztán vártam az intézkedéseket az új tanév megnyitásakor. De nem történt semmi annak ellenére, hogy elfogadta az érvelésemet, és a fülem hallatára adta ki a parancsot. A lemondásom vá­ratlanul érte a Párt központi vezetőségét, és hetekig győzködtek, hogy von­jam vissza. De az embereket is nagyon meglepte, nem voltak szokva az ilyes­mihez. Emlékszem, Farkas Árpád társaságban azt mondta: „Én most már hi­szem, hogy Király magyar. - Miért, mondom, hát eddig nem tudtad? - Igen, de most győződtem meg, mert ekkora marhaságot csak egy magyar tehet, hogy egy ilyen beosztásról lemondjon. ” Tehát marhaságnak tartották. Én nem is hirdettem nyíltan, mert nem lett volna értelme, hanem családi problémára hivatkoztam. Persze Ceauşescu ennek egyáltalán nem hitt, többször is sze­mélyesen megkérdezett, hogy miért teszem ezt. Mondtam: megírtam a fel­mondó levelemet, elolvashatja. Az ok azonban nemcsak az iskolaügy volt, én akkor már tudtam néhány kulisszatitkot. Az egyik központi bizottsági tagtól már ’69-ben, a megyék meg­alakulása után megtudtam a következőt: egy kollektívát bízott meg a főtitkár, Paul Niculescu-Mizillel az élen, hogy kidolgozza, a jövőben mi legyen a nem­zetiségek és különösen a magyarság sorsa. Ezek három lehetőséget dolgoztak ki, úgymint először: a gyors beolvasztás, másodszor: a lassú önfelszámolásra törekvő nemzetiségi politika és harmadszor: a homogén nemzetállam hirdeté­se, tehát a nemzetiségek létének a tagadása. Ez a legutóbbi ki is alakult, hi­szen ma már „tudjuk”, hogy a székelyek nem mások, mint dákok, akiket a magyarok elmagyarosítottak. De nem mondhatom, hogy csak a nemzetiségi politikával volt bajom. Ki­alakult a személyi kultusz. Mindinkább csak egy valakit kezdett minden és min­denki szolgálni. Ráadásul ezzel egy időben kezdték Fazekas Jánost mellőzni. Ez már majdnem belső párttitok, de elmondom, mi történt. ’71 vége felé azt mond­ja nekem Gheorghe Pană, aki akkor másodtitkár, azaz Ceauşescu helyettese volt: te Király, mit gondolsz, meddig maradsz Kovászna megyében? - Én tud­tam, hogy valószínűleg nem sokáig, mert az ottani nemzetiségi fejlődés és vi­szonylagos önállóság már rég nem tetszett nekik - gondolj például az előbb említett cikkre, de hasonló volt a (Megyei) Tükör egész tevékenysége. Szó­val azt mondja: Készülj, jössz el! Egy másik alkalommal Patilineţ közölte velem, hogy Fazekassal problé­mák vannak, és a pártvezetőség meg fogja vitatni őt. Arra gondoltunk - ez persze a főtitkárt jelentette -, hogy te készülj fel, és foglalj majd állást. Tehát _________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 185

Next

/
Thumbnails
Contents