Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek »A tárgyaláson Ceauşescu minden felvetést, javaslatot visszautasít, és tovább vádaskodik. A magyar főtitkár mindenben visszakozik, és a közös közlemény is a román javaslat alapján készül el. A találkozó valójában román diplomáciai sikernek tekinthető.« ” („ Ceauşescu Grósz Károllyal azt is érzékeltette, hogy szükség esetén a román hadiipar atomfegyver előállítására is képes. ” Sütő András: Szemet szóért. DIA, 1993, 129.) Hát ennyit az akkori viszonyokról. A naplóírást abbahagytam. Saját gondjaim kötöttek le: a kitelepedéssel járó fizikai és lelki tortúrák. Mint korábban említettem, Zsuzsi lányomat - aki magyar állampolgárral szándékozott házasságra lépni és ilyen irányú kérésének megoldására várt - túszként otthon tartották. A házassági engedély még sehol sem volt, mikor kisebbik lányommal együtt engem kiengedtek! Abszurd dráma témájául szolgálhatott volna a tény, hogy előbb hagyhattam el kisebbik lányommal az országot, mint Zsuzsi, noha hivatkozási alapunk ez volt: családegyesítés, miután engedélyezik az ő házasságát és áttelepedését Magyarországra! (Megfigyelési dokumentumok bizonyítják, hogy szabadulni akartak tőlünk. Közbejártak az illetékes útlevél-ügyintéző szerveknél, hogy minél hamarabb megkapjuk az eltávozási engedélyt. Mi célból? Minél jobban el akarták szigetelni Károlyt. Ceauşescu leszámolásra készült!) Kacagni tudtam volna, ha nem sírás nyomorgatta volna a lelkem. Úgy hagytam el az országot, hogy nem tudhattam, viszontláthatom-e még a gyermekemet! Ez talán magyarázat lehet a fájdalmas „ömlengésre”, amit az előző részekben produkáltam. 178
