Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
mely révén az alkalmazottak hozzájuthattak hiány élelmiszercikkekhez, nem nézik jó szemmel. Nem mer elmenni Kányádihoz, aki 1987 júniusában kilépett a Román írószövetségből, de még István öcsénkhez sem elbúcsúzni, aki végleg elhagyja az országot, áttelepül Magyarországra. 1988. augusztus 27. Több órás beszélgetés Pordány Lászlóval és feleségével a lakásomon, az aradi találkozó kapcsán. Károly mindhármunkat lenyűgözött tudásával, éleslátásával, adomázó kedvével. A zene hangosan szólt, Marcsi jegyezgetett. Károly beszélt Ceauşescuhoz való viszonyáról, annak jelleméről: kemény, akaratos; hogyan kell bánni vele: ha Ceauşescu egyszer üt az asztalra, válaszul kétszer kell odacsapni. Károly álláspontja a találkozóról: nem hiszi, hogy pozitív kimenetele lenne, s azt sem, hogy Ceauşescu engedne a magyar kéréseknek (menekült ügy, politikai és lakossági kapcsolatok előmozdítása). Ha engedne, azt mindenképpen saját kezdeményezésnek tüntetné fel, nem kicsikart dolognak. Ha negatív lesz a találkozó eredménye, az nagyon rossz lesz nekünk. „Nem megoldás a kivándorlás - mondta Károly. Fölösleges a parádézás, a szószátyárkodás, a csalogatás. Kifelé kell nyitni, kelet és nyugat felé egyaránt, Ceauşescut körül kell zárni, elítélni, elszigetelni minden oldalról. ” Magyarázatképpen hozzátenném az akkori időszak jeles kutatójának, Vincze Gábornak a feljegyzéseiből merített ismereteket: „ Grósz Károly, az MSZMP pártfőtitkára, miniszterelnök és a Nicolae Ceauşescu, az RKP főtitkára, államelnök vezette román küldöttség között Aradon jött létre találkozó 1988. augusztus 28-án. A találkozót megelőző események közé tartozik az 1988. február elsejei, a Charta77 által meghirdetett román szolidaritási nap keretében tartott tüntetés Budapesten, a román nagykövetség előtt. Majd az 1988. június 27-ei több tízezres tömeg tiltakozása ugyanott, a román kormány által meghirdetett „településszisztematizálásnak” álcázott falurombolási terv ellen. [...] Az aradi találkozó sikertelenségéről Vincze Gábor történész az idézett műben így ír: _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság— 177
