Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

(És átengedem magam. Noha ez az írás emlékezetvillanások sorozata, hol dokumentum jellegű tényközlésekkel, hol egy beavatott szubjektív - felfokozott érzelmi állapottól sem mentes - átéléseivel, műfaja nincs. Műfaja: csapongás a műfaji átjárhatóság határán. Megélt, átszenvedett, jól-rosszul bevésődött élmények. Dokumentumokkal illusztrált történelmi események leképzése. Mesélek, akár egy arab mesemondó a tér közepén. Úgy írom emlék- repeszeimet, mintha elnéző, értő, együtt érző jó barátoknak mesélném. Vagy önmagámnak mondom, csak mondom, hogy enyhüljön a malomkő nyomása a lelkemen.)

És a következőket vetem a papírra:

A Bolyai Líceumban jó társaság verődött össze, „qui se ressemble, s’assemble” (hasonló a hasonlóval) alapon. A ’80-as végek közepére, már kialakult egy baráti társaság, havonta összejártunk egyik vagy másik születésnapját ünnepelni. Remek házigazda és barát volt Szilágyi Miki, nemcsak a bulik alkalmával. Nem beszélve a Zagyva Anikó és László képzőművész házaspárról, meg Török Julia angoltanámőről. Elfogadásuk, befogadásuk, baráti hozzáállásuk nagy segítségemre volt ezeknek az embertelen időknek az átvészelésében.

Zagyva Anikóék műterme az Iskola utcában. Ott gyűlt össze a Bolyai „jobbik fele”, a magyar szekció Gajzágó Marika búcsúztatásakor is. Zoltán Ildikó magyartanámő szervezte a műsort, a felolvasandó kis szövegeket kiosztotta, kézbe adta, a helyzethez illő mondanivaló megríkatott egyeseket közülünk. A Gündisch-Gajzágó házaspár volt az első, aki emigrált az iskolánkból. Szombathelyen telepedtek le. Szerveztek egy nagy találkozót Magyarországon, talán 1990 nyarán, miután már Török Juliék, Zagyva Anikóék és jómagam is áttévedtünk a „ magyar Kánaánba

Bolyongásunkat a Tudor-lakónegyedben Kicsi rögzítette leghívebben annak idején, mármint a „házatlanságunkat”. Nemrég került elő tudathasadásos állapotunkat megörökítő kis cetlije. Ámulva néztük mindketten otthonkereső kerengéseink nyomait, az utcaneveket és házszámokat!

155