Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek A cím így fest: „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? ” Cseh Tamás után. Skizofrén állapotok.,, Nebúsuljartúrleszaranyadbőven. "Arthur (Rimbaud) én voltam. Vigasznak szánták. Alcím: térbeli/időbeli változások Király Ibolya és lányai esetében. Lehetne konkretizálni ezeket a változásokat, de minek? Marosvásárhely, Kolozsvár, Pécs, Budapest, Grenoble, Eger, Pécs, Budapest, összevissza, ki- nek-kinek, ahogy az Isten adta. Szegény gyermekeim, mit kellett nektek elszenvednetek! Házatlan hazátlanok voltunk. Ház- és hazaárulók lettünk. „Házárulók”, mert mikor édesapám felépítette utolsó lakhelyünket 1955- ben a Balassi Bálint utca 11. szám alatt, a házavató alkalmával mindnyájunkat megkért: ezt a házat soha ne adjuk el! Ő tudta, mit beszél. Mi nem tudtuk, mit cselekszünk. Sok házat felépített életében, érezte, ez az utolsó, bármi megtörténhet egy emberöltő alatt, otthonra mindig szükség lesz. Legyen vége az „otthonkeresésnek ”\ Mi, balgák! Nem fogadtuk meg intő szavát. Ez jóvátehetetlen szívfájdalmam ma is. Aztán lettünk „hazaárulok” is! Egyrészt, mert számkivetett a rezsim, hazaárulónak nyilvánította magyarságunk megőrzéséért vívott küzdelmünket. Másrészt, mert számkivetettségbe menekültünk mi magunk is életféltésből. Ebbe születtem bele, a számkivetettségbe. Ez kísérte végig életemet hároméves koromtól kezdve. Csetlés-botlás a sötétben, vasúti híd sínpárján egyensúlyozva az éjszakában, alattunk - gyermeki tudatomban - tátongó űr és egy fizikai fájdalmat okozó álmosság, míg csak anyánk bele nem helyezett a biztonságot nyújtó „ átalvetőbe ”, elől öcsém, a hátsó rekeszben jómagam, végre álomba merülhettünk az anyai test melegében... így érkeztünk a ,, magyar világba ” Marosludasról Marosvásárhelyre, néhány közbevetett állomástól eltekintve, átlépvén egy országhatárt... De a határok ismét átléptek a fejünk felett. És maradtunk számkivetettek örökre. Hát csoda, hogy franciául írt diplomadolgozatomat: „ Terre natale - terre d’exil” (Szülőföld - száműzetés földje) címmel írtam 1993-ban a Grenoble-i Stendhal Egyetemen? „Alors, vous - étes apatride? ” - kérdezte 1990-ben egy tanár az egyetemről. 156
