Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
jegyzése rám vonatkoztatva: ,,v-am reţinut figura” azaz: „megjegyeztem a képét/pofáját Kedves volt. Szívet melengető útravaló az ország elhagyása előtt! Visszaszólás szóba se jöhetett. Hallgattam, ahogy elő volt írva. Ki merészelt volna kockáztatni az utolsó percekben?! Ugyanilyen felemelő érzés volt a Securitate épületében a végleges eltávozás előtt az „eskütétel”. Valami ilyesmire emlékszem: „Soha ne feledjük, hogy Románia a szülőföldünk, és esküszünk, hogy soha el nem áruljuk bárhol is élünk a világban. ” Szerencsére nekünk nem kellett hangosan kimondani a szöveget, a szekus „hölgy” olvasta fel, mi csak aláírtuk. A szemem mindent elárult. Hang nem jött ki a számon. 1982 augusztusában Veress Imolával és férjével Bulgáriában nyaraltunk a tizenéves lányaim meg én. Meglepődve, a határon túljutva, az első településen, kiéhezetten, első dolgunk volt tele enni magunkat finom túróval, joghurttal, tejtermékekkel. Bulgáriában nem „racionalizálták” az élelmiszerfogyasztást. Jobban éltek, mint mi. Tengerpart, napfény, Neszebar, rilai kolostor. Élmény volt, sokat segített a kikapcsolódásban. Bár hazatértünkkor, a határátkelőnél jól megaláztak. Mindent kirakattak az autóból, leszedették a kocsitetőn levő csomagokat, szétdobálták, úgy bántak velünk, mint a kutyákkal. Ennél találóbb kifejezés most nem jut eszembe. Hasonló élményei másoknak is lehetnek. 1984. január 28-29. Aztán visszazuhantunk a helyi valóságba. Válságos valóság. Any- nyira reménytelen a fizikai lét, annyira léleknyomorító a belső teher, hogy szinte azt hiszem, csak önvédelemből vagyok nyugodt. És még mindig bírom. Elköltöztem a lányaimmal. Két gyerek, két bőrönd meg néhány cucc, bolyongás a Tudor-negyedben, az első albérlet, majd egy másik. Céltalan, kényszerű otthonkeresés. Szinte büszke vagyok arra, amit tettem. „Az önmegvalósulás egyedüli járható útja az egyén szabadsága ” - ilyen gondolatok jártak a fejemben, bár kegyetlen évek voltak. Több mint kétéves huzavona, amíg kimondták a ’83-ban kezdeményezett válást. Ha átengedném magam egy érzelgős ömlengésnek, a következőket vetném papírra: Emlék-repeszek____________________________________________________ 154
