Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek met nyelvű levelében elnézést kér, hogy 1990. április 17-én nem jöhet létre a kettejük közti találkozó Bukarestben, mivel az adott időszakban Magyarországon van kezelésen (Ny. k. 11/349). 1980. december 2. Semmi újság. Minden maradt a régiben. Dolgozik. Válasz nincs. Útlevél nincs. Felügyelet van. Maffiarendszer van. Terror van. Élelem nincs. Sorban állás van. Rohanunk, mert „osztják” a... „Tudományosan ” kidolgozott fogyasztás! Testmozgásnak ott van a tömött buszok utáni rohanás, a sorban állás. Válság van. És mégis mintha valami érlelődnék. Remény még van talán minden hazugság, porhintés, demagógia, uszítás, félelem, diszkrimináció, sovinizmus ellenére. És az ezekkel járó stressz! Mehet ez még sokáig? 1980. december 27. Az ördög egy pillanatig sem alszik. Alattomosan meghúzódik, sunyit és csapdát állít, majd alkalmas időben lesújt. Az élet bonyolódik. Az életünk bonyolódik. A szálak összekuszálódnak, szövevényessé válnak. Esküszünk, elválunk, keresünk, csalódunk, lemondunk és újrakezdjük. Az is lehet, tovább nem folytatjuk. Na és akkor mi van? Nem volt virágos jókedvem, ez tény. Túl hosszadalmas volt a megpróbáltatások sora. Ma sincs virágos jókedvem, ma, 2013-ban, mikor ezeket a sorokat írom. Ki hiszi el, mennyi feszültség, kétely, mindennapi félsz zavaros, sötét medrében sodort a piszkos áradat. Hova, merre, nem volt ember, aki tudta volna a választ! Magam sem tudom, miként lehet, hogy nem roppantunk össze mindnyájan, akiket megnyomorított a terror mázsás köve, és sodort az ár, a retteneté? Akkor nem roppantunk össze, csupán azóta is egyfolytában „ összeroppant állapotban ” leledzünk! (Még ha néha mi is elfelejtjük.) Kései kihatásukra álljon itt egy példa: „Anya - mondta a lányom, ne haragudj, én nem olvasom az írásaidat. Nem tudom. Előjönnek az akkori hangulatok, fájdalmas emlékek, érzések. Újfent belém jajul. Nem akarom, nem bírom. Kinyomtatom, elraktározom. Remélem, egyszer majd lesz erőm elővenni és emlékezni. ” Megértettem. Gyerek-, serdülő- és ifjúkorukat ezek a 150
