Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
lidérces idők határozták meg. A gonosz ott kerengett a fejünk felett. S a rettegés: mikor, milyen formában csap le. Ettől, ha akartuk se tudtunk eltekinteni. Belénk maródott, és korrodált, mint sav a vasat. Ekkor írtam a naplómba egy oldalon keresztül: „J’en ai marre. J’en ai marre. ” vagyis kimondhatatlanul, végtelenül, kifejezhetetlenül elegem van mindenből. Magam sem tudom, hogyan bírtam, a magánéleti problémákkal egyetemben, ezt a kilátástalan helyzetet. Egyébként az élet zajlott körülöttünk. Nem mindegyik napunk volt sivár. Volt, hogy elfelejtettük a körülöttünk levő felfordulást, kilátástalanságot. Összejöttünk barátokkal. Ünnepeltünk a családban születésnapokat, évfordulókat. Szeptember 26-án megünnepeltük Károly 50. születésnapját. Milyen fiatal volt még! És már mennyi küzdelmet, vegzálást, fenyegetettséget, bizonytalanságot hagyott a háta mögött. Erős idegrendszerrel, jó fizikummal áldotta meg az ég! És ha tovább megyek, még mennyi áldatlan küzdelem állt előtte a „nagy változás” után. Talán ez utóbbi volt a legfájdalmasabb, mert a meg nem értettség arcul csapásait azoktól kellett el szenvednie, akik vele egy táborban voltak! A ’80-as évek eleje fehér folt az emlékezetemben és a naplómban. Azt lehetne mondani, szinte abbahagytam a naplóírást. Értelmetlennek tartottam, belefáradtam. Minden olyan kusza lett. A Bolyai Líceumban dolgoztam 1980 szeptemberétől. Új feladatok, új barátságok, új szituáció. Életemnek ebben az időszakában történtek felejthetetlenül jó és felejthetően rossz dolgok. Intenzíven éltem. Eufórikus félelemben. Még ma is, este, elalvás előtt bevillannak jelenetek a múltból. Ilyenkor hangosan mondom: nem, nem akarom! De az emlékek estéről estére felszínre törnek és repeszként megsebeznek. Pontosabban szólva, feltépik a sebeket. Ezekből az éjszakai megvilágosodásokból jó lenne megosztani egy-egy képet. Akkor jönnek, amikor nekik tetszik. Se előidézni, se megállítani nem tudom őket. Azt tesznek velem, a- mit akarnak, ki vagyok szolgáltatva a szeszélyeiknek! Nincs kronológia. Nincs tudati állapot. Benyomások, érzések, érzelmi lenyomatok. Öntudatlan, feltörni akaró emlékezetvillanások. Óvatosság szükségeltetik. Ha erőszakolni merem, nyomuk vész, mintha ott se lettek volna. Nézhetem bambán az üres képernyőt! _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... Visszatérő álom: Felkap a szél, sodor az ár, piszkos a víz, kapálózom, távolban rémlik a part, emberek, talán segíthetnének, de elfog a fájdalmas bizonytalanság... Egy hatalmas szörnyszerű alak felém 151
