Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

az MKDM néhány „hajlékony” emberét. Az akkor megszólítottak közül némelyek a Most-Híd alapítói lettek, mások pedig továbbra is az MKP tagjai. Miután a PER beavatkozási kísérlete kitudódott, az Együttélés határozott fellépésére változtatni kellett az eredeti elképzelésen, és be kellett vonni a tárgyalásokba az Együttélés politikusait is. Emiatt nem maradhatott titokban a kezdeményezés eredeti célja, és nem lehetett megismételni a romániai módszert. Igaz, hogy a tárgyalások során nem kényszerítettek bennünket az autonómiáról való lemondásra, de több későbbi jel arra utal, hogy valakik kötöttek ilyen háttér-megállapodást. Például az azóta eltelt időben a felvidéki magyar politikusok kormányközeli tagjainak szájából sohasem hangzott el az autonómia kifejezés, sőt már 1997-ben arra kényszerültünk, hogy aláírjunk egy olyan együttműködési egyezményt a szlovák ellenzékkel, amelyben lemondtunk az etnikai elvű autonómiáról - tehát nyilván létezett külön megegyezés az amerikai szervezet és néhány felvidéki magyar politikus között, akiknek nagyobb része ma a Most-Híd párt tagja és néhányuk parlamenti képviselője.

Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán

Az örökölt kór elhatalmasodik

A harmadik esemény több volt annál, hogy csupán mint egyet a sok közül tartsuk számon. Ez volt az 1998-as kormányalakítás, amikor az MKP nem használta ki a nemzetközi politikában fújdogáló kedvező szeleket, hiszen a Washingtonból és Brüsszelből érkezett üzenet azt tartalmazta, hogy a magyarok nélkül nem alakulhat meg Szlovákia új kormánya. Az MKP leendő koalíciós társainak enyhe nyomására mégis könnyedén lemondott pl. az autonómiáról, a magyar egyetemről, az államigazgatásban a koalíciós pártarányoknak megfelelő részesülésről (az erről való lemondás szükségességéről engem Esterházy János lánya, Aliz grófnő 1998 őszén személyesen is igyekezett meggyőzni), a bősi dunai vízi erőművel kapcsolatos önálló álláspontról. Az MKP önként hajtotta fejét egy olyan állami szolgálatba, mely ugyan hozott néhány kormányzati, közigazgatási és gazdasági vezető tisztséget és főleg lehetőséget az MKP körüli haszonlesőknek, de vajmi keveset a felvidéki magyar közösségnek.

Máig sem derült ki, hogy a nemzetközi politika említett két központjából érkezett-e üzenet az MKP valamelyik politikusához, pl. az ügyben, hogy miről kell lemondaniuk a magyaroknak ahhoz, hogy bejuthassanak a kormányba. Hacsak nem tekintjük ilyen üzenetnek azokat a háttéregyezségeket,

71