Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. melyeket a felvidéki „Neptun-ügy” egyes szereplőivel bizonyára megkötöttek. A kormányba lépési körülményeink is sejtetik, hogy mintha lett volna ilyen titkosnak mondható üzenet vagy megállapodás. A kormányba puha feltételekkel léptünk be, ez és a nyolc év alatt elpackázott lehetőségek egyértelműen arra utalnak, hogy előre megszabott feltételeket kaptunk, melyeknek teljesítéséért a megfelelő embereknek jutalom járt. A kérdés az: ha volt diktátum, kitől, és ha volt érdekfeladási vérdíj, ki kapta a pénzt, illetve ki mit kapott ennek fejében. Vagy csupán arról lenne szó, hogy az MKP politikusainak egy része ennyire kisszerű kufár volt? Bu- gár segédlete nélkül azonban sem a kufári alkura, sem a vérdíj bezsebelésére nem kerülhetett volna sor. Lehet, hogy mégsem érkezett üzenet a nemzetközi politika berkeiből. Akkor viszont azok, akik az MKP nevében a koalíciós tárgyalást lebonyolító csoport hangadói voltak, alkalmatlannak bizonyultak a küldetésükre. A párt országos tanácsában 1998 késő őszén csak 18-an találtattak, akik ellenezték az MKP és a felvidéki magyarok számára hátrányos feltételekkel megtűzdelt koalíciós szerződés azonnali aláírását és a tárgyalások folytatását követelték. Néhányan közülük most is itt ülnek közöttünk. Azóta azonban fény derült arra is, hogy nem mind a 18-nak a meggyőződése származott a közösségnek való elkötelezettségből. * * * A negyedik és ötödik esemény is több volt, mint egy-egy hétköznapi politikai történet. A 2000-ben végrehajtott alkotmánymódosítás során kialakult helyzet fel nem ismerése és a lehetőségek elszalasztása, majd ez után, az új évezred első két évében a közigazgatási területi átrendezéssel kapcsolatosan hozott rossz politikai döntések a felvidéki magyar érdekérvényesítésben elkövetett megbocsáthatatlan politikai bűnöknek minősíthetők. Ezek talán soha vissza nem térő érdekérvényesítési alkalmak voltak. Mind a két ügyben lényegi mulasztásokat követett el az MKP csúcs- vezetése. És ezeket a párt kormánytagjainak, némely államtitkárának, ko- alícióstanács-tagjainak, gazdaságpolitikai tanácsának javaslatára és néhány Bugár-párti vagy egyszerűen pénz-párti polgármester kérelmére lenyomtuk a felvidéki magyarok torkán. Be kell vallani, hogy ebben a két fontos közügyben nem tudtunk (nem akartunk, alkalmatlanok voltunk) a magyar közösség számára érdekérvényesítési helyzetet teremteni. Miből adódott az elszalasztott lehetőség? 72
