Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. védelmébe vette. A 2007-ben végrehajtott tisztújítás és a Most-Híd megalakulása közötti időben, sőt még utána sem semlegesítette az MKP választott tisztségviselőinek és végrehajtó személyzetének soraiban elrejtett titkos aknákat. Romlott a párt szakpolitizálási színvonala is. A párt 2002-től szinte csakis a személyi vagyonszerzés érdekében politizált, és ebbe az érdekáramlatba igyekezett beterelni a polgármestereket is. Emiatt folyamatosan elhanyagolta a települési önkormányzatokat és a regionális politikát. A térségek szerint megfogalmazott gazdaság- és terület- fejlesztési politikája pedig csak papíron létezett - eltekintve néhány, Farkas Iván nevéhez kapcsolható kezdeményezéstől. A tisztújítás után sem változott sok minden, a szakmai testületekbe nevezéssel jutottak be emberek, és nem szakmai képességeik szerint. A párt oktatáspolitikája ígéretesen indult, de 2004 után csődbe ment. Ha addig nem sikerült volna kiharcolni a komáromi magyar egyetemet, a párt politikájának könyvvitelében talán ezt az egyetlen megmaradó pozitív tételt sem lehetne feltüntetni. Azaz ezen kívül egyet talán mégis. Amikor 1998-ban az MKP bekerült a kormányba, rövidesen megváltozott a közigazgatási hivatalok légköre. Hirtelen kiderült, hogy a magyarok által lakott térségben az állami hivatalnokok nagy része ért, sőt beszél is magyarul. Egyszerre csak emberszámba vették a magyar ügyfeleket. Erre 1945-től alig volt példa. A rendszerváltásnak ez volt a legemlékezetesebb közösségi élménye - tíz évvel a kommunista hatalmi rendszer bukása után. Ezt a hirtelen jött, fölemelő életérzést azonban a magyarok túlnyomó többsége tévedésből Bugár Bélának köszönte, akárcsak az 1950-es évek legelején a jogfosztottság éveinek nyomása alóli felszabadulást Gottwald elvtársnak. „Lám, az egyszerű ministránsfiú, a Bugár gyerek, békességet hozott nekünk” - vélte sok felvidéki magyar. „Ezért érdemes volt 1997 szilveszterén a szlovák televízióban meztelen hasúan, szlovákul bohóckodnia és hadonásznia a kezében Jánosík-fokost tartva. Lám, szeretik őt a szlovákok (még Slota is kedveli őt, hiszen ő a Vojto) ezért minket is békén hagynak.” Ez a summája ennek a lesújtó helyzettel párosuló, rohasztóan jóleső, bomlasztó élménynek. A felvidéki magyar választók joggal rótták fel a pártnak, hogy az MKP nyolcéves kormányzati tevékenysége nem mozdította előre a felvidéki magyarok ügyét. Nem javult a magyarok jogállása, iskolaügye, nyelvhasználati joga, nem lett több munkahely a magyarok számára, nem fogytak a magyar munkanélküliek. Nem gyarapodtak, sőt csődbe mentek a magyar kis- és közepes vállalkozók, sok magyar ember pedig a közüzemi díjat sem tudta már 66
