Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

szlovák pártok folyamatosan külön tárgyalásokat kezdeményeztek a magyar koalíciót alakító pártokkal, sőt személyekkel, és a Meciar ellen alakulóban lévő, Kék koalíció sem igen rejtette véka alá, hogy a magyarok közül kiket lát szívesebben a sorai között - pontosabban, hogy kit nem: az Együttélést. Ezek az üzenetek a különutas politika lehetőségének nagy csábítását jelentették a magyar együttműködésben is, mert mindenki tudta, hogy azok lesznek a szerencsések, akik a remélt kormányváltáskor a legközelebbre férkőznek a hatalmi posztok elosztóihoz.

Az 1997-ig érvényes választójogi törvény a hármas magyar koalíció együttműködésében nem jelentett akadályt. A három párt koalíciójának parlamentbejutási küszöbértéke 7% volt, azt tudtuk, hogy ezt a küszöböt bármikor játszva átlépjük - tehát a választási sikerünk ezzel a magyar koalícióval biztosítva volt. A koalíciós szerződés szerint azonban a parlamentbe való bejutás után a képviselők bármilyen képviselői frakciót alakíthattak, nem kellett követni a választási tömbhöz való tartozást. Ez azt is jelentette, hogy egy koalíció a parlamentben akár úgy is kettészakadhatott volna, hogy az egyik része kormánypártivá válik, a másik részét pedig tudatosan ellenzéki helyzetbe szorítják. A pártok egyesülésével azonban ez a veszély nem fenyegetett volna, vagy ha mégis, csak csekély mértékben.

Történt azonban egy váratlan változás. A szlovák kormánykoalíció 1997 őszén a választójogi törvény megváltoztatását kezdte tervezni - nem véletlenül, hanem éppen a magyarok okán. A tervezet szerint a hármas koalíciónak a parlamentbe való jutáshoz meg kellett volna szereznie az országban leadott érvényes szavazatoknak legalább 15%-át, ezt pedig nem tudtuk volna teljesíteni.

Nagy előrelátás volt abban, hogy az Együttélés - miután a koalíciónkban nem sikerült elfogadtatni a magyar pártok unióját - szorgalmazni kezdte az alulról építkező pártunió létrehozását. Ez az elképzelés azt célozta, „hogy helyi szinten - ahol kedvezőek a feltételek - jönnének létre uniós szerveződések, amelyek elszaporodva kialakítanák az unióra lépett alapszervezetek hálózatát. Ezen alapult volna a járási, illetve az országos pártunió kialakulása.” (Önrendelkezési kísérleteink - Nem halogathatjuk a szlovákiai magyar pártok egyesülését.) Ez a kezdeményezés ugyan önmagában nem vezetett volna a szövetségi párt létrehozásához, de a három koalíciós párt helyi szervezetei számos helyen szinte kampányszerűen összekapcsolódtak, és ez megkönnyítette azt, hogy később a pártok egyesüljenek, hiszen pártokon belül nyomást gyakorolt az egyesülés ellenzőire - az Együttélés két koalíciós társa nagyon nem örült ennek a kezdeményezésnek.

Áttekintés - Hogyan lett több a kevesebb?

39