Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
A választási törvény megváltoztatásának veszélye megzavarta a magyar koalíciónak a pártok egyesítését mindaddig elutasító politikusait. Világossá vált, hogy ha nem mozdulunk el a holtpontról, jelentéktelen politikai erővé zsugorodhatunk. Ennek a veszélynek a felismerése hirtelen elmozdította a holtpontról a pártegyesítési folyamatot. Ez az elmozdulás azonban azt is leleplezte, hogy az addigi huzavona csupán pozícióharc volt. Ha megtarthatom a tisztségemet, támogatom a pártok egyesülését - mondták többen. Nekem Farkas Pál, az MKDM egyik alelnöke mondta ezt, „ha alelnök maradhatok, támogatom a pártok egyesülését”. A három magyar párt egyesülését elutasítók azonban nem adták fel könnyen a harcot. Figyelemre méltó, hogy akkor - 1997 őszén - éppen az MKDM vezetői ellenkeztek legelszántabban a pártegyesítéssel szemben, noha tagsága inkább az egyesülést támogatta. Ezért az Együttélés és az MPP külön találkozott Világi Oszkár irodájában, Pozsonyban, a Széplak utcában. Ennek eredménye egy szóbeli megállapodás lett, amelynek záradéka az volt, hogy közösen fogjuk előremozdítani a pártok egyesülésének ügyét. A Magyar Polgári Pártban ugyanis néhányan ekkorra már valóban felismerték (elsősorban Világi Oszkár), hogy az erő összpontosításával a majdani hatalomból, következésképpen a lehetőségekből is nagyobb lehet a részünk. Csak hát a maradványszándékok még túlsúlyosak voltak. Továbbra is az szerepelt napirenden, hogyan lehet kijátszani az Együttélést. így hát a Széplak utcai találkozó csak kísérleti léggömbnek bizonyult. Ez után, 1997 novemberében az MKDM és az MPP külön is találkozott, és ekkor kiötlötték, hogy olyan megoldást kell választani, amely a pártok eredeti arculatának megőrzése szempontjából a legkedvezőbb. Ezen a találkozón született meg a választási párt létrehozására tett, közös javaslatuk. A választási párt olyan, mint egy emyőpárt - egy választási listán indul több párt jelöltje, de egyik sem kell, hogy a választási pártnak tagja legyen. Hasonló alakulat volt a rendszerváltozás utáni első csehszlovákiai parlamenti választáson a Nyilvánosság az Erőszak Ellen választási listája. Ilyenre az 1990-es évek elején Franciaországban is volt példa. A kettő közül azonban egyik sem, vagy csak alig élte túl a választást. Szétesett, miután megszűnt a parlamentbe való bejutáshoz fűződő közös érdek. Ez a módszer tehát főként egyszeri használatra való, mint az eldobható pelenka. A választások után mindenki visszatérhet saját pártjába, és egyéni karrierje érdekében akár zavartalanul taposhatja is a másikat, de dönthetnek úgy is, hogy megmaradnak egy csoportban. Ennek, az MPP műhelyében született és az MKDM által Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. 40
