Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
okunk lett volna rá, hiszen létrejöttekor minden szempontból nézve mi húztuk a rövidebbet. A cseh, majd a csehszlovák államideológiát a német- és a magyarellenességre építették, akárcsak már a 19. század elején. A cseheknek a szlovákokra elsősorban a németek ellensúlyozása miatt, az elszakított magyar nemzetrészre pedig az állam területének növelése miatt volt szükségük. Ezért volt nélkülözhetetlen kezdetben a francia befolyás érvényesülése, majd fokozatosan a szovjet befolyásnak való alárendelődés. Szlovákia állami önállósulását, következésképp Csehszlovákia megszűnését mégsem mi, magyarok kezdeményeztük, hanem a szlovákok voltak éllovasai, noha a szlovákok nemzet- és államtudatuk kibontakozásának lehetőségéért legtöbbet Csehszlovákiának, illetve a cseheknek köszönhettek - sem többet, sem kevesebbet, mint a magyarországi történelmi-állami létből való kiszakadást - 1918-ban. Szlovákia önállóságának hirdetői azonban a szlovákiai közhangulatot nemzetileg gyűlölködővé tették, csehellenességet és főleg magyaré 1- lenességet keltve. Nemcsak azért, mert az ellenségkeresésnek már Frantisek Palacky óta hasonló a hagyománya, hanem amiatt is, hogy a magyarok nem voltak hívei a szlovákok Csehszlovákiától való elszakadásának. A magyarok zöme - a szlovák szélsőségesek folytonos gyarapodása miatt félve - úgy vélte, hogy Csehszlovákia velük szemben nagyobb védelmet nyújthat. Ezt az álláspontot Esterházy János politikájához képest akár egy paradigmaváltásnak is lehet tekinteni, hiszen ő Szlovákia autonómiáját, azaz a szlovákkérdést és a felvidéki magyarok ügyét szervesen összekapcsolta. Esterházy János valóban nem volt Csehszlovákia-szimpatizáns, de nem volt cseh-ellenes, a szlovákokkal való együttélést pedig megváltoztathatatlan történelmi adottságnak tekintette. De ekkor, 1992/1993 fordulóján, másról volt szó. Többről volt szó, mint „Szlovenszkó” autonómiájáról. Egy új állam keletkezésének küszöbén álltunk. Ehhez keresték az indokokat a szlovák politikusok is. És ha az indokok között kevés az ésszerű, akkor az ésszerűtlenhez kell nyúlni - ez az ellenségkép. A csehellenességet értelemszerűen nem lehetett sokáig éltetni, hiszen a szlovákok zömének nem volt Csehszlovákiával kapcsolatos mélygyökerű ellenségképe - ami volt, az inkább politikai csehellenességben merült ki. Ezért csak a magyarellenesség bizonyulhatott hatékonynak, hiszen ez némelyekben már szinte velük született gyűlöletté vált. A felvidéki magyar politika azonban rosszul muzsikált ebben az ügyben (ia második lehetőséget is elpuskázta). Nem is törekedett arra, hogy Szlovákia önállóságának hívei között szövetségeseket keressen - közönséges Áttekintés - Hogyan lett több a kevesebb? 31
