Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Összegzés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... 11. antanthatalmak politikusai, alkalmatlanságuk okán a délszláv térségben gyilkosokat időzítettek, akik 1991-ben léptek működésbe. Nyilvánvaló, hogy akik a programot megfogalmazták, már nem élnek, de akik működtetik, azok az európai politika napi közszereplői, az Európai Unió területén tevékenykedő politikusok. Jugoszlávia - összesen hetven évig tartó - története jellemzi leginkább a versailles-i békerendszer kiagyalóinak a béketeremtésre való alkalmatlanságát. Ez persze felveti azt a gyanút is, hogy ha egy rendszernek egy része ennyire csődöt mondott, lehet, hogy az egész rendszer rossz? Ezt azonban nemcsak kérdésként, hanem megállapításként is felvethetjük. Ha egy rendszer több vonatkozásban is csődöt mondott, valószínűleg az egész rossz. Nem kívánom fokozni a felvetés változatait. A kérdésfelvetés jogos, de azt is figyelembe kell venni, hogy a megfeszített lánc mindig a leggyengébb láncszemnél szakad el. A versailles-i rendszernek legnagyobb vesztesei azért lettek a magyarok, mert mi voltunk a leggyengébb láncszem. A történelmi magyar állam csonkolása az akkori elképzelések és a 19. századi politikai előzmények logikája szerint ugyan elkerülhetetlen volt, de ennek józanabb és mérsékeltebb kivitelezéséhez a végrehajtók közül senkinek sem fűződött érdeke. Épp ellenkezőleg: semmilyen további politikai kockázattal sem járt volna bármilyen léptékű feldarabolása sem. Miért éppen a kilencvenháromezredik négyzetkilométernél állt meg a győztes határmegállapítók kapája? Csupán néhány nyugati politikus „jó ízlésének” köszönhető. Mégiscsak: Vác, Miskolc, Debrecen, mi közük van Prágához vagy Bukaresthez. Mintha Lyont akarnák Nagy-Britanniához csatolni. Ezt talán mégsem. * * * Az emberek által felépített rendszer jó, kevésbé jó és rossz döntések sorozatából áll. A versailles-i rendszerről annyit bizton állíthatunk, hogy mintegy száz éve fennáll. Kezdetéről azonban tudjuk, hogy a rövidtávú hatalmi érdekérvényesítés politikai keretét teremtette meg a közép-európai térségben, hiszen 1938-ban összeomlott. Ma ugyan azt is tudjuk, hogy csak átmenetileg omlott össze, de ezt akkor kevesen sejtették. A Csehszlovák Köztársaság akkori elnöke, Benes sem volt ebben biztos, hiszen külföldre távozása (menekülése) előtt, 1938. október 6-án, utolsó rádióbeszédében ezért ütött meg békülékeny hangot a békeszerződéssel sújtottakról, elsősorban a németekről szólván. Nyilván abban a reményben tette ezt (sajátos képmutatásával), hogy 262
