Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Összegzés

Összegzés - A Nagy Háborút lezáró békerendszer és utóélete

talán erről az új talajról kiindulva lehet megteremteni a jövőbeni egyetértést. Lényegében véve tehát Benes is azt hitte, hogy az akkor elkezdődött visszarendeződés megfordíthatatlan, de ez még nem jelentette neki azt, hogy ne kellene mindent megtennie ellene.

Ezzel összefüggésben tudnunk kell, hogy a Palacky által képviselt hagyományos cseh politika a Habsburg Birodalomban (Ausztriában) látta a cseh érdekek védelmét. Az „Ifjú csehek” azonban a birodalmon kívülre tekintettek, és ez arra utal, hogy kitűnő volt a helyzetfelismerésük. Mozgalmuk egy évvel a San Stefano-i békeszerződés után alakult meg, ennek ideje egybeesett az Andrássy Gyula diplomáciai munkájával előkészített, Bécs-Berlin-tengely létrehozásával is. Ráéreztek, hogy megváltozott az akkori világfelfogás. A tér lezárását a Habsburg Birodalom és a második Német Birodalom közötti szerződés megkötése jelentette, a térnyitást a San Stefano-i béke körülményei. Kitűnő és sikeres stratégiai felismerés volt az Ifjú csehek részéről, több mint harminc évvel a Nagy Háború kitörése előtt.

* * *

Sajátos körülmény, hogy kezdetben Szovjet-Oroszország a versailles-i rendszerből kimaradt, egyúttal el is utasította a versailles-i békét (eszmerendszeri megfontolásból). 1935-ben azonban a francia külügy előzetes, egyáltalán nem önzetlen segítségével, amikor megkötötte Csehszlovákiával a kölcsönös segélynyújtási szerződést, a Szovjetunió belépett az első világháborút lezáró békerendszer keretei közé. Ez annyit jelentett, hogy ezután az antanthatalmakkal egyeztetve kellett érvényt szereznie érdekeinek. Ez a II. világháborút lezáró párizsi békekonferencián meg is történt. Ott egyetlen, az államok közötti jog szerint értelmezhető, lényeges változás történt a versailles-i rendszerhez képest, néhány apró kiegészítéssel: a Szovjetunió államhatárát több száz kilométerrel nyugatabbra húzták meg. Egyúttal vagy ezt követőleg a Szovjetunió európai befolyási övezetének nyugati határa új államhatárától mintegy ezer kilométerre került, nyugati irányban.

Az új helyzetben azonban fennmaradt a versailles-i rendszer - a pillanatnyi állapotra méretezve - legfontosabb alapelve: az államhatárok sérthetetlensége és megváltoztathatatlansága. Az államokon belüli alsóbbrendű határokat ez a szerződés nem érintette, de arra is lehetőséget nyújtott, hogy az államhatár kölcsönös megegyezés alapján módosuljon, elsősorban a vízfolyami kitűzések esetében.

263