Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Fejlemények

Fejlemények - Szófondorlat és azonosságtudat

politika csúcsát, és a világosi csatatér a leáldozását. Ettől kezdve az összes európai háború (a Habsburgok háborúinak kivételével) már a modern hatalmi politika része. Ezek már nem a dinasztiák, hanem a gazdasági érdekeltségek hadviselései voltak.

Figyelemre méltó azonban, hogy a dinasztiák nemzetek fölöttiségét a 19. században a kommunisták átértelmezték „proletár” internacionalizmussá, a 20. században, amikorra sokfelé szalonképtelenné vált az osztályharc, a kapitalisták átminősítették az internacionalizmust globális piacgazdasággá, majd globalizmussá. A tőkeelvűség szemszögéből a dinasztiák nemzetek fölöttisége értelmezhetetlenné vált. A dinasztiák helyét a „multinacionális” cégek és a kapcsolati hálóként működő pénzközpontok foglalták el, a hagyományos nemzetek helyét a népfelségnek hazudott, valójában a tőke érdekének alárendelt, a nemzetállami állapotot meghaladó piaci vevők hada és a reklámidióták foglalták el. Ennek a folyamatnak egyik szüleménye a kisebbségfogalom etnikai vonatkozása is.

Európa annyira eltávolodott a Német-római Birodalom kezdetén (973- ban) Quedlinburgban, az első európai csúcsértekezleten I. Ottó által kialakított és még közösen értelmezhető alapoktól, hogy ma már a multinacionális cégek érdekén kívül a politikai közéletben nincs semmilyen közös értelmezési alapunk. Az alapeszme és az Európa-eszme sem értelmezhető már a különböző politikai, gazdasági és hatalmi érdekek dzsungelében, hiszen Európában az első világháború idején sikerült megszüntetni az egyetlen közös értelmezési alapot, a keresztény értékrendet - ezzel ért véget a 19. század.

Nem is tudom, mért csodálkozunk azon, hogy ugyan sok vita után, de kikerült a keresztény eszmeiség az Európai Unió alapokmányából, a Lisszaboni Szerződésből. Európa mai állapotában már nem keresztény. Azt azonban még nem tudjuk, hogy mi. Remélem, addig nem derül ki, amíg nem tér vissza a gyökereihez.

A jelenlegi méta, a mitikus hivatkozási alap ebben a bonyolult átalakulásban a demokrácia, mint a korombéli felnőttek fél évszázaddal korábbi szeretett játékában, a bújócskában az „opaszolom magam, nem ér a nevem, káposzta a fejem” varázsszava. A demokráciára hivatkozunk, általános értelemben véve, de az önmagában nem érték, csupán elvek rendszere. Az benne az érték, amit az elvek érvényesítése során önmagunkból oltunk bele. Ezt nem értette a rendszerváltozás előtti nemzedék, és nem érti az utána következő máig sem. A rendszerváltozás előtti legfiatalabb érett generáció azt gondolta, hogy a demokráciában azt tesszük majd, amit jónak látunk (amit akarunk),

239