Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. másságot, egyben másodlagosságot, a nemzetileg magyarrá válás átmeneti állapotát jelentette. Ma a 20. és a 21. század fordulóján az európai szóhasználatban a nemzeti és állami közötti egyenlőség, illetve a nemzetállam fogalma jelenti ugyanezt a zavaros nemzetfogalmat és az abszolutizmus korában kialakult állameszmét. Ne felejtsük: magyar abszolutizmus nem volt, csak szeretett volna lenni. A 19. században éppen a nemzet és a nemzetiség államjogi megkülönböztetésének a következtében fokozatosan zagyossá vált az államszemléletünk és a nemzetfelfogásunk is. Ez annyiban a mi hibánk, hogy egyrészt igyekeztünk lemásolni a száz évvel korábban tőlünk nyugatabbra megvalósuló állampolitikákat és az ezek függvényében zajló társadalmi események eszmeiségét, másrészt nem értettük meg a körülöttünk átalakuló világot - hiszen akkor már mindegyik etnikai vagy nemzeti közösség az egyenjogúságot óhajtotta. A nemzeti törekvések ekkor már kölcsönösen egymásnak feszültek, száz évvel korábban pedig a gyengébb, azaz a hatalmon kívüli egyértelműen alulmaradt. A 19. század végén minden emancipációs törekvés mögött valamilyen (külföldi) hatalmi érdek is felsorakozott. Nem önmagunk megnyugtatására, inkább azoknak címezve mondom, akik a magyar állameszme folytonosságát ily módon képzelik el: akkor sem jó üzenet visszatérni a „nemzetiség” szóhasználathoz, ha tudjuk és tudatosítjuk, hogy a magyar állameszme a Szentkorona által egyének és etnikumok fölött terjedt ki az ország lakóira, már akkor is, amikor a nemzetnek még nem volt értelme a modern hatalmi politika szempontjából. Lehet, hogy ma sem értjük a környezetünket? * * * Csak azért visszatérni a magyar történelmi nemzetszemlélethez, főleg annak a nemzetpolitika szempontjából sikertelen, 19. század végi, akár még liberálisnak, de inkább megengedőnek vagy puhának nevezhető felfogásához, mert a körülöttünk élő nemzetek a mi hibás, 19. század végi felfogásunkat a 18. századi körülményekhez mérten másolják? Mert a nemzetállamot II. József szellemében képzelik el? Azaz a megszerzett területhez és az ott lakó „másfajúakhoz” gyarmatosító módján viszonyulnak? Bocsássanak meg nekem a felvilágosodás korának szakavatottjai és csodálói. II. Józsefet, az akkori államjog és közjog felforgatóját, aki minden bizonnyal felvilágosult uralkodó volt és rendeletéit is ennek jegyében hozta meg, de huszadik századi minősítéssel élve mégis inkább fasisztának kellene 236
