Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Fejlemények - Ismerik-e egymást a szétszakított magyar nemzetrészek? zásunkat előkészítő szakpolitikusok, közülük származnak az Európai Unió szakértői, ők készítik a 2020-ig, 2050-ig nyúló terveket, elvárásokat. Az akkor megkérdezettek Fekete Gyula összegzése szerint „kitérő formában válaszoltak, hogy »hát az a szocializmus fejlődésétől függ«, és a többieknek az volt a véleménye, hogy nem lesz már Magyarország, mert az integráció nem ismer alternatívát.” Köteles Pál (1981), aki először foglalta össze publicisztikai írásban ezt a nem közismert felmérést, azt a véleményét írja le, hogy ez a szomorú tudati kép a történelem ismeretének és a nemzettudatnak a hiányából következik. Az ifjúság nem érez felelősséget saját népe sorsáért, a magyarságot csak állapotnak tekinti. Fekete Gyula ettől megengedőbb, és igaza van. Szerinte az ifjúság tudati állapotáért a család, az iskola, a sajtó, a tömegtájékoztatás, a nézet és a tudatformáló eszközök a felelősek. A rendszerváltozás kezdetén egy sajátos helyzet alakult ki Magyarországon. A kommunista politikai elit által az előtte eltelt évtizedekben, párt- határozatokban megalkotott „szocialista” nemzeteszme és jövőkép, valamint az állampolgárokban kialakuló nemzetkép és jövőkép egyre inkább közeledett egymáshoz. Túlsúlyba került a nemzetet az állampolgárral, országlakóval azonosító téveszme. A nemzetpolitikát a párthatalom politikájává silá- nyító törekvés a megélhetés materiális céljában találkozott az országlakók többségének akaratával. A nemzeti lét szerint való gondolkodás értelmiségi műhelymunka keretei közé szorult. A rendszerváltozással azonban az új politikai elit jóvoltából - főleg az Antall-kormánytól és kormánykoalíciójának pártpolitikusaitól, valamint a hozzájuk közelállóktól - egyszerre más, a korábbitól merőben eltérő nemzeteszme és jövőeszmény jelent meg. A magyarországi polgárok egy piros-fehér-zöldebb állampolitikát is el- fogadtak/volna, hiszen ez az önbecsülést erősítette/volna. De a túlsó parton - az államhatáron túl - ott állt a nemzet egyharmada, mely egy emberöltőn keresztül kikerült a látószögből. Ezért a rendszerváltozás kezdeti hónapjaiban, első éveiben a magyarországi állampolgároknak egy jelentős része főleg a „határon túli magyarokkal” nem tudott mit kezdeni. Az Antall-kormány ellenzéke - elsősorban az ellenzéknek az a része, amelyik korábban szintén a nem hivatalos ellenzéket alkotta, és nem tudott beletörődni, hogy az 1990. évi parlamenti képviselőválasztás után nem lett kormányalkotó erővé - ezzel az új nemzetszemlélettel kapcsolatban azt közvetítette, mintegy visszakapcsolva a rendszerváltozás előtti korszak nemzeteszméjére, hogy miatta romlik Magyarország és a szomszédos államok 221
