Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - A „felvidéki” magyarok és Szlovákia gyakorlatilag nem létezett, ezért sajátosan nem jelentkezett sem a szociális bizonytalanság, sem az egészségügyhöz való hozzáférhetőség kérdése, még ha részét alkotta is a közbeszédnek. Új elemnek kell tekinteni a „nemzetiségi kérdés” megjelenését, ez 1945-től (hangsúlyozottan 1948-tól) mint probléma ki volt zárva a nyilvános beszédből. Akár a felvidéki magyarok merészségének is tekinthető, hogy erre a közvélemény-kutatói kérdésre válaszoltak, hiszen negyvenöt éven át megfélemlítve éltek. A felvidéki magyarok a magyar pártoktól a magyar közösség jogainak határozottabb képviseletét remélték. Ezt az is igazolja, hogy a megkérdezetteknek csaknem 64%-a azt várta el a felvidéki magyar politikusoktól, hogy a kollektív jogokat követeljék számukra, noha csak a felétől valamelyest kevesebb igényelte azt, hogy a magyar politikusok erélyesebben álljanak ki ebben az ügyben. Ez a lágyság azzal magyarázható, hogy a felvidéki magyarok folyamatosan kerülték a konfliktusokat, ennek okát pedig nemcsak a korábbi megfélemlítettségben kell keresni, hanem a szlovákokkal való történelmi együttélés gyökereiben is. Ezt igazolja az a nagyon együttérző álláspont is, mely szerint a megkérdezetteknek több mint 73%-a hiszi vagy reméli azt, hogy megvan a társnemzeti kapcsolat szlovákok és magyarok közötti kialakításának lehetősége. Ez pedig arra is utal, hogy a magyarok a szlovákokat alkalmasnak tartják erre. A megkérdezettek több mint 82%-a válaszolt úgy, hogy az 1994. januári komáromi önkormányzati nagygyűlés az autonómia, illetve a társnemzeti elképzelés megvalósíthatóságát erősítette, még ha a borúlátás eluralkodóban volt is, mert megvalósulásának valószínűségét kevesebben látták reálisnak. A felvidéki magyar társadalom tagoltságáról tanúskodik ezeknek a válaszoknak a kor, a szociális környezet és a tájegység szerinti kilengése. Ezen adatok mellett azonban döntő fontosságú, hogy a nemzeti hovatartozást a megkérdezetteknek több mint 80%-a a származás, a kultúra és a nyelv alapján ítélte meg (az a magyar, aki magyarnak született, magyarul beszél és magyar kulturális közegben él). Az állampolgárságot nemzeti meghatározó tényezőként alig 4%-uk jelölte. Ezt a kérdéskört a fent említett kutatás egyik alapvető kérdésfeltevésével lehet lezárni: mi a haza? „Mit érez az alábbiak közül leginkább hazájának?” A válaszok eléggé egyértelműek voltak. A megkérdezetteknek majdnem 75%-a azt válaszolta, hogy a szülőföldje a hazája (ez erős térségi tudatra 163
