Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. megszűnése ugyanis akkor nem volt ínyére sem Brüsszelnek, sem Washingtonnak. Egyrészt azért, mert már több mint hetven éve csehszlovák-pártiak voltak, illetve tartottak a szlovák értelmiség - hagyományos - oroszok iránti rokonszenvétől. Ez utóbbit biztonságpolitikai veszélynek tekintették - mindaddig, míg nem terjedt ki a NATO keleti pereme Ukrajna nyugati határáig. A szlovák politikai elitnek egy jelentős része úgy viszonyult Szlovákia önállóságához, mint az egyszeri érintetlen leány a szexhez: szeretkezni is akart a fiújával, de szűz is akart maradni. A szlovák politika egyik és a szlovákiai magyar politikai élet jelentős része ezt a paradoxont tartotta életben. Mi, magyarok (Magyarországon is, Csehszlovákiában is, valamint a jelenlegi Szlovákiában) valóban rosszul politizáltunk a rendszerváltozást követő időben. Ok nélkül voltunk finnyásak, büdösnek éreztük az önállóságot hirdető szlovák politikusokat, valamint mi is az amerikaiak kegyeit kerestük, pedig ők nem arról híresek, hogy hosszabb távon nézve bárhol a világon a helyben élők megsegítésére avatkoznának be bármely ország belügyeibe. Az euro-atlanti politikához igazodtunk, budapesti szemszögből és prágai vagy pozsonyi szemszögből nézve is, ahelyett, hogy igazodtunk volna térségünk valóságához a saját érdekeink szerint. Utána lehettünk volna euro-atlanti politikusok körömszakadtáig. A szlovákok ezt tették és igazuk volt - erre csupán az vet árnyékot, hogy a mai napig a szlovák politikai élet peremén foglalnak helyet azok, akik egyértelműen kiálltak Szlovákia állami önállóságáért. Az akkori helyzetfelismerésnek a magyar érdekek szerinti gyümölcsöz- tetése persze nem az a revizionista őrültség lett volna, amelynek néhány híve szerint a trianoni békeszerződésben Felvidéket Csehszlovákiának adták - és ha ez az állam megszűnt, akkor a szerződésnek ezt a részét is felül kell bírálni. Ettől valóságlátóbbnak és előrelátóbbnak is kell lennünk. Ráadásul 1947 óta már nem a Versailles-i, hanem a párizsi béke érvényes. Sőt ennek, a Szovjetunió megszűnésével kapcsolatban légüressé vált tereibe lépett be sok új egyezmény (Visegrádi Együttműködés, Európai Stabilitási Egyezmény, szomszédos országok közötti alapszerződések, NATO, Európai Unió). Mindezekről gondolkodva mélyen magunkba kell néznünk. A magyar (-országi) állampolitika képviselőinek és a magyar nemzet Szlovákiában élő közössége tagjainak is. A magyarországi állampolitika a rendszerváltozás kezdetén nem tudott kitörni az előző rendszer hagyományaiból, és ez mindmáig érezteti a hatását. Létezik egy állampolitikai folytonosság, amely az 1970-es évek végétől - egy rövid, 1990-91-ben történt megszakítással - 2010-ig tart. Ebbe nem fért 148
