Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - A Felvidéken, mintha a fák fújnák a szelet A Felvidéken, mintha a fák fújnák a szelet (Megjelent a világhálón 2011. december 27-én) Mióta a Kárpát-medencében él, a magyar nemzet létében a legtöbb gond most, a XXI. század első évtizedében a néhai történelmi ország északi területén adódik. Azon a vidéken, amely a török hódoltság idején a maradék, azaz a Királyi Magyarország egy részét alkotta, ahol Rákóczi vívta szabadságharcát az egész nemzetért és a történelmi állam és ország függetlenségéért. Ezt a területet Trianonban nemcsak kiszakították a történelmi országból, hanem szét is szakították. Egyik része egy új állam területévé lett, másik része pedig a Trianonban szétdarabolt ország maradékánál maradt. Majd később tovább szakították, egy részét a Szovjetunióhoz csatolták, az a rész most Ukrajna tartozéka. Ez utóbbira azonban nem vonatkozik sem Versailles, sem Párizs doktrínája, hacsak nem az Alapszerződések okán. A Felvidéken, ahogy a két világháború között nevezték, „Szlovensz- kón” 1936-ban a felelős magyar közéleti személyiségek Esterházy Jánossal egyetemben eljutottak a magyar közösség szempontjából legfontosabb felismerésre: meg kell teremteni a Felvidék egységes magyar politikai érdek- képviseletét. A hangsúly az érdekképviseleten és az egységen volt, ez már magában foglalta az értékrendet is. A közösség érdeke elsőrendű. Minden egyéb utána következik. Akkoron az „együttműködés” kifejezést még kevéssé használták. Ezzel jelölték később az ellenséggel való kollaborálást, majd a titkosszolgálatoknak tett szolgáltatásokat, azaz a besúgást is. Az érdekképviselet ügyében kialakítandó politikai egység megteremtésének felismerése, majd az ennek érdekében született közösségi döntés akkor is stratégiai jelentőségű volt, és az eltelt évtizedek során máig (holnapig) sem veszítette el példaértékét, időszerűségét. Ebből okulniuk kellene a Romániához és a valamikori Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz szakított magyaroknak is. * * * Az első világháborút lezáró békeszerződéssel a történelmi Magyarországtól Csehszlovákiához elszakított magyarok 1918-ig pártpolitikai szempontból sokrétű társadalomban éltek. Mivel a tájegységekhez való kötődésen kívül nem volt regionális politikai tudatuk, törvényszerű volt, hogy a területi elszakítással és a nemzet részekre szakításával soraikban nem szűnt 121
