Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Valóság

meg egy csapásra a politikai szemléletbeli különbözőség, még ha pártpolitikai megosztottságuk csökkent is. Az elszakítás történelmi megrázkódtatása valószínűleg nem volt elegendő ahhoz, hogy közösségileg azonmód újragondolják közéleti szerepüket és társadalmi felelősségüket.

Noha politikailag meg voltak osztva, a felvidéki magyarok nagy része az 1920-as évek elejétől mégis egyetértett néhány kérdésben. Pl. a csehszlovák földreform ügyében, mely a magyarokat kizárta a szlovákiai (magyar) nagybirtokok felszámolását követő földosztásból, vagy a magyarok jogállását illetőleg, mert annak megoldását Szlovákia (Szlovenszkó), valamint Kárpátalja (Ruszinszkó) autonómiájának ügyéhez kapcsolták - az autonómiát azonban hosszú ideig nem adták meg, csak meglebegtették az érdekeltek orra előtt. Mégsem képviselték ezt együttesen, mert olyannyira meg voltak osztva, hogy a csehszlovák pártok macska-egér-játékot űzhettek velük. A felvidéki magyar baloldal már akkor sem kapcsolódott semmilyen magyar közösségi programhoz, csak a sajátját tekintette megfelelőnek, magyar liberálisok pedig ekkor ebben a térségben még nem léteztek, illetve a képlékenyen arculatváltókat akkor még nem így nevezték, csak simán becseheltnek tekintették őket. Később gazdagodott a kép. A II. világháború után először reszlováknak, 1948 után sztálinfiúknak, 1990-ben efemkásnak, ma, 2011- ben pedig egyszerűen bugárosnak nevezik az ilyeneket.

Tehát már a két világháború között sem csak a két magyar vagy magyar jellegű párt között oszlottak meg a magyarok. Voltak szép számmal magyar kommunisták, akik Moszkva felé húztak - ennek 1935-ig az is oka volt, hogy a moszkvai központú kommunista nemzetköziség és az orosz-szovjet állam is elutasította a versailles-i békerendszert, hivatkozva annak imperialista voltára. De az egyik csehszlovák állampárt, az agrárpárt is tartott talonban magyarokat, akik számára Prága volt a mindenható és felvilágosult központ.

Ezen felül divattá vált egy pártpolitikától függetlenül tenyésztett hamis világpolgári szemlélet, mely szerint a modemitást a magyarok számára Prága jelenti, nem pedig Magyarország a maga feudális hagyományával. Ez az utóbbi szemlélet egy felszabadulási elmélet kíséretében jelent meg a magyarok számára szerkesztett csehszlovákiai tankönyvekben is, azt sugall- ván, hogy a Csehszlovákiához elcsatolt magyarok az új állami keretek között megszabadultak a magyarországi maradiságtól. Az elszegényedő felvidéki magyarok tömegeit pedig a Slovenská Liga szólította meg könyöradomá- nyokkal, és ezekkel csábította a nincstelenné vált magyar szülőket arra, hogy gyerekeiket szlovák iskolába írassák.

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II.

122