Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
1 élet teljes vertikumában, ez pedig ugyancsak kizárásokkal, elbocsátásokkal, életpályák derékba törésével fenyegetett. Egy évvel korábban, 1968 karácsonya előtt, noha már negyedik hónapja beszállásolták a szovjet csapatokat, az államhatárok még átjárhatók voltak - az akkori karácsony előtt azon csodálkoztak Marcheggnél a csehszlovák határőrök, miért utazik valaki Pozsony felé csehszlovák útlevéllel, hiszen fordított irányban - Bécs felé - sokkal nagyobb a forgalom. Pár nappal később lezárták a határt - kifelé már nem, visszafelé még lehetett utazni. * * * Tehát ’69 decemberében - amikor a politikai konszolidálásnak még csak a kezdetén álltunk, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csemadok) pozsonyi városi alapszervezetének irodájában, mintegy harminc négyzetméteren talán húszán, vagy még többen, egymáshoz szorulva ültünk magyar fiatalok, egyetemisták, és egy sajátos értelmiségi játékkal múlattuk időnket, gyakoroltuk az erőszakmentes ellenállást, ismertebb nevén a passzív rezisztenciát. Egymással készítettünk interjúkat, vagy inkább hangos párbeszédeket szűk körben, mintha rajtunk kívül nem is létezett volna más világ. A téma minden esetben a jelen valósága volt. Amikor megkérdezettként sorra kerültem, a kérdező, célzatosan utalva kommunistaellenessé- gemre, a fennálló politikai rendszerrel való szembenállásomra, azt a kérdést tette fel, mikor lépek be a pártba. Ezen akkor Csehszlovákia Kommunista Pártját, illetve leányvállalatát, Szlovákia Kommunista Pártját kellett érteni. Való igaz, 1968. augusztus 21-e után pár nappal, a CSKP rendkívüli kongresszusának első napján először és utoljára eszembe jutott, hogy be kellene lépnem ebbe a szervezetbe, erősítve benne az akkor fel-felpislákoló szovjet- ellenességet. Ez a „fellángolásom” azonban nagyon gyorsan elhamvadt - talán huszonnégy órát sem ért meg. A szűk irodahelyiségben ülők számára - a kérdés hallatán felhangzó nevetésük is ezt igazolta - világos volt, hogy én és a „Párt”, azaz a kommunista hatalmi rendszer össze nem egyeztethető tényezők vagyunk. A kérdésre kapásból mondtam hirtelen jött ötletemet: csak abba a pártba lépek be, amelyet én alapítok. Ezen ismét mindenki nevetett, mert akkor mindannyian úgy tudtuk, hogy ilyen helyzet a mi földi létünkben nem következhet be. Majd eltelt húsz év - amely számomra kétszeri bebörtönzést is jelentett. Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. * =i= * 10
