Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

Áttekintés - Huszadik évfordulója annak, aminek csak nyolc év adatott,...

Huszadik évfordulója annak, aminek csak nyolc év adatott, de voltak, akik egyet sem kívántak neki

(Megnyitó beszéd az Együttélés megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett emlékgyűlésen, 2010. április 17., Somorja)

Az 1968 őszétől, a „Prágai Tavasz” elfojtását követő, hosszan tartó politikai fagyállapot bevezető szakaszának 1969 decemberében a vége felé közeledtünk. Eddig tartott a felkészülés a kemény kommunista hatalom új- raszilárdítására.

Ekkor kezdődött a Gustáv Husák nevével fémjelzett, a szlovák érdekű nemzeti-kommunista szemlélettel átitatott „normalizálás”. Sajátos helyzet volt ez, merőben különbözött az 1956-os forradalom nyomainak felszámolását végrehajtó kora kádári korszaktól. Annak idején Kádár Jánost Moszkvában kijelölték erre a feladatra, állítólag Tito javaslatára, Gustáv Husák azonban önjelölt volt, saját maga kínálta fel önmagát a régi-új kommunista politika kemény vonalának felújítására. Céltudatosan igazodott a moszkvai pártvezetéshez és elvárásaihoz. Husák elképzelése utólagosan jól olvasható: nem szabad megismétlődnie az ’56-ot követő megtorlásoknak, de bármit fel kell áldozni annak érdekében, hogy Csehország és Szlovákia között egyenrangú államjogi viszony jöjjön létre.

Ez lett a következménye a „Prágai Tavasz” katonai leverésének. Értelemszerűen ez volt egyik általánosan érzékelhető eredménye annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei 1968. augusztus húszadikáról huszonegyedikére virradóra bevonultak Csehszlovákiába. Mondhatni, ekkor váltott vissza a kommunista hatalmi rendszer az 1968 előtti három éves reformista hangulatból a neosztálini pártállami állapotba. Ekkor tiltották be az 1968 első felében keletkezett politikai jellegű vagy a korábbi, „vonalas” irányultságtól eltérő szervezeteket. Elkezdődtek a „tisztogatások” a kommunista párt által ellenőrzött szervezetekben, a Nemzeti Front (népfront) tagszervezeteiben. Ekkor kezdték kizárni azokat a tagokat ezekből a szervezetekből, amelyek nem feleltek meg a „jobboldali opportunistáktól” megtisztított kommunista párt új vezetői által megfogalmazott feltételeknek, és rebesgették, hogy megkezdik a politikai átvilágítást a közigazgatásban és a gazdasági

9