Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Akkor velük, most ellenük?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... az új, magát liberálisnak valló párt, nem tudtam vállalni. Nem csupán azért, mert Tisza István meggyilkolásának bűne Károlyihoz tapadt, hanem azért sem, mert ő volt az 1919-es kommün szálláscsinálója. Ennek az örökségnek a felidézését és vállalását rossz üzenetnek tekintettem. Amikor 1990 januárjában a rendszerváltozás kezdeti tapasztalatain okulva és az autonóm cselekvés tudatával úgy döntöttünk Pozsonyban, hogy önálló magyar pártot alapítunk, az Együttélést, az egykori magyarországi demokratikus ellenzék néhány tagja felkeresett, és arról próbált meggyőzni, hogy helytelenül döntöttünk. Azt javasolták, hogy épüljek be a rendszerváltoztató szlovák nagypártba, mert minden korábbi ellenzékinek ott a helye. És ha nem ezt teszem, a süllyesztőbe kerülök. Miután megalakítottuk saját pártunkat, és az együttműködés keresése céljából felvettük a kapcsolatot a szlovák nagy párttal (Nyilvánosság az Erőszak Ellen), a baráti kéz helyett elutasításra találtunk. Azt vetették szemünkre, hogy nem kértünk tőlük tanácsot a pártalapítás előtt. Mintha a Nagy Testvér szavait hallottam volna. Ezután azok részéről, akik korábban a Felvidékről rajtam kívül kapcsolatban álltak a magyarországi demokratikus ellenzékkel és Független Magyar Kezdeményezésként beépültek a nagy szlovák pártba, elhangzott a szentencia: Duray és pártja szélsőséges. Mintha ismét visszacsöppentem volna az orwelli világba. Ez sajnos nem a valóságtól elrugaszkodott benyomás volt. A rendszer- változást nem azok a másként gondolkodók hajtották végre, akik érintetlenek maradtak a kommunizmus által, hanem zömmel azok, akik a kommunista rendszerben szocializálódtak, és akarva-akaratlanul átvették a kommunista értékítélet egyes elemeit, megtanulták a módszereit. Nehezen ismerték fel önmagukban ezeket az elemeket, vagy fel sem fedezték őket magukban. Továbbá tudatosítanunk kell, hogy a rendszerváltozás nem forradalom volt, hanem csak váltás. A kettő között az a különbség, hogy a forradalomban nemcsak a szerkezet és a rendszer változik meg, hanem az elmúlt rendszer szereplői is a múlt részévé válnak. A rendszerváltozás pedig csupán szerkezetváltozást, illetve -váltást jelentett, és ez ugyan rendkívül fontos esemény volt, de további teret nyitott a múlt szereplőinek és gondolkodásmódjuk érvényesülésének. A rendszerváltozás a múlttal való kiegyezést jelentett. Ebben az esetben az orwelli múlttal. Ezért kísért még tizenhárom évvel a rendszerváltozás után is a kommunizmus és az orwelli világ szelleme.
