Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire
Számadás - Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire (Interjú a Kossuth Rádióban, 2009. november 16.)- A volt kommunista rendszer nem igazán örült annak, hogy ön nem akar elmenni külföldre, így amikor kapott egy amerikai meghívást a ’80-as évek végén, nem gördített különösebb akadályt az útjába. Abban reménykedtek, hogy vissza se jön többet Csehszlovákiába. Jól gondolom ezt?- Valószínűleg így volt, persze nem ilyen egyszerűen történtek a dolgok. Kaptam korábban is meghívást, a 80-as évek elején, de a kézbesítése után pár nappal lecsapott rám a titkosszolgálat, a házkutatáskor elvitték a meghívólevelet is, majd két hétre rá „rabosítottak”. A második fogva tartásomkor az államrendőrség tisztje közölte velem, jobb lenne, ha Csehszlovákián kívül élnék. Erre azt válaszoltam: kérem az útlevelemet. A viszontválasz így hangzott: „először leüli a tíz évet, utána mehet”. Viszont, amikor közeledett az 1980-as évek vége, történetesen 1987 (a bécsi Helsinki-utókonferencia), és ismét megjött számomra az amerikai meghívólevél, az események másként zajlottak. Az igaz, hogy amikor benyújtottam az útlevélkérvényemet, a belügyi szervek még el sem akarták azt fogadni. De úgy látszik, hogy a titkosszolgálat más véleményen volt, és felfigyelt arra, hogy nincs ott az útlevélkérvényem, pedig már ott kellett volna lennie. Az egyik ügynöküket elküldték utánam - akiről én természetesen nem tudtam, hogy ügynök -, és ő mondta, mit kell tennem, milyen jelszót kell mondanom a rendőrségi pultnál, ahol átveszik a kérvényeket. Azt állította, ha azt mondom, amit ő tanácsol, elfogadják a kérvényemet.- Szó szoros értelmében ezt így kell érteni, hogy jelszó?- Igen, mert egy tőmondat volt az egész. Az volt a lényege, pontosabban szó szerint az volt a mondat, hogy „kivételt kérek”. Másnap bementem a rendőrségre, odaléptem a pulthoz, átnyújtottam a kitöltött űrlapot és elmondtam a jelszót. A szolgálatos rendőr pedig szemrebbenés nélkül átvette a kérvényemet, és három hétre rá megkaptam az értesítést, hogy elkészült az útlevelem. Persze, mégsem volt ennyire egyszerű az ügy, mert a feleségemmel együtt akartam utazni, de az ő kérvényét elutasították. Elmentem hát a rendőrségre, mintha át akarnám venni az útlevelemet és a kiutazási engedélyemet (ez akkor ugyanis két különböző okmány volt), de amikor az 71