Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Temesvárott „Temesvárról” és a kommunizmus bukásáról
Számadás - Temesvárod „Temesvárról”... ügynökeinek számonkérését kell megakadályozni. Ez Magyarországon tökéletesen sikerült. Máig nem következett be az elszámoltatás. A Ceauşes- cu-házaspár kivégzése látszólag kivétel, de csak látszólag, hiszen Románia kommunista politikai rendőrségének emberei sértetlenül beépültek az új rendszerbe. Amikor Prágában voltam parlamenti képviselő, 1990-1992 között, képviselői csoportunk tevékenyen részt vett az átvilágítási (lusztrációs) törvény megalkotásában, ezzel a kommunista hatalom nómenklatúrájának és a kommunista titkos ügynököknek közéleti érvényesülését kívántuk megakadályozni. Mindnyájunkat meglepett, hogy elsőként egy amerikai szervezettől, a Helsinki Watch-tól kaptunk emiatt tiltakozó nyilatkozatot, noha annak idején ez a szervezet az én szabadon bocsájtásomért is síkra szállt. Vajon miért védik a jogvédők a korábbi jogsértőket a felelősségre vonás ellen? Csak nincs valamiféle összefonódás közöttük? Ezen a ponton megkérdőjelezhető az 1968-tól tartó ún. enyhülési folyamat (détente) és az 1973-1975 közötti időszakban zajló helsinki folyamat arculatának humanizmusa is. Ma már úgy látszik, hogy nem egy élhetőbb, emberibb és felszabadultabb világ megteremtése volt a cél. Mindez csupán hatalmi-politikai játék volt, mellyel a „Nyugat” saját szándékainak érvényesítésére porhanyítani akarta a Szovjetunió befolyási övezetét. Ehhez kihasználta a szovjet érdekövezetben élő emberek őszinte szándékait és szabadság- szomját. * * A kommunista hatalmi rendszer bukása óta eltelt huszonöt év tapasztalatainak birtokában jobban látjuk az összefüggéseket, mint annak idején. Akkor is nyilvánvaló volt, hogy az események nem véletlenszerűen zajlanak. Nem tudhattuk, hogy a „Nyugat” felszabadítani akar-e bennünket a kommunista diktatúrából, vagy csak érdekei játékszerének tekint bennünket. Azt sem tudhattuk, hogy a kommunista hatalmak miként fognak válaszolni az ellenük szerveződő tevékenységre. Most már többet tudunk és sejtünk, de még nem mindent. Azt már tudjuk: amit annak idején enyhülésnek és helsinki folyamatnak neveztünk, hozzájárult a kommunizmus bukásához. Csakhogy a kommunizmus is globalista volt, a Kommunista Kiáltvány megszületése óta, mint a kapitalizmus „nemzetközi tőkéje”. Mai tapasztalataink alapján még azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne: mindkét globalizmus ugyanazon érdekeket szolgálta. 57
