Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Temesvárott „Temesvárról” és a kommunizmus bukásáról
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. intézet falai között lakók mindegyike „bűntelen”, vagy legalábbis szabadlábra helyezendő. Ezt tiszteletben kell tartani, vagyis mindenkinek el kell hinnie, vagy legalább színlelnie kell, hogy hiszi, a cellatársai ártatlanok. E szigorúan vett szabály miatt a cellatársak sem tudhatták, hogy igaz-e, vagy sem mindaz, amit magamról mondok, de tartották magukat a hagyományhoz, és úgy tettek, mintha elhinnék, hogy nem loptam, nem raboltam, embert sem öltem, csak a politikai rendszer valamely szándékával szálltam szembe. A munkahelyemen szerzett tapasztalatom alapján azonban nem közöltem velük, hogy a politikai ellenzékiségen túl a magyar iskolák védelme volt a hatalom értelmezése szerint főbenjáró bűnöm. A munkatársaim tiszteltek amiatt, hogy szembeszegültem a politikai rendszerrel, aláírtam a Charta '11 polgárjogi nyilatkozatot, de érthetetlennek tartották, hogy a magyar iskolákat védem. Ok is mérsékelten rendszerellenesek voltak, de egyetértettek a nacio- nálbolsevista hatalom magyarellenességével. Talán azért is, mert a csehszlovák antikommunista emigráció is egyetértett a hivatalban levő hatalomnak ezzel a szándékával. Itt van elásva a későbbi kelet-közép-európai ellentétek újraéledésének magja. * * * Az akkori keleti tömböt, a Szovjetunió érdekterületét, az 1970-es évek vége felé egyre súlyosabban érintette a „nyugati” modern technológiák kiviteli tilalma, a „COCOM-lista”, valamint a kőolaj világpiaci árának a közel- keleti politikai és háborús konfliktusok miatt bekövetkezett drágulása vagy éppen esése. A szovjethatalom 1982-ben, Brezsnyev halála után tette meg az első lépéseket az emiatt kialakult belső, elsősorban gazdasági válság kezelésére, de csak 1985-ben, Gorbacsov pártelnökké „választásával” indult be a hatalom megmentése érdekében tett reformkísérlet. A kelet-közép-európai államokban azonban már az 1970-es évek második felében kezdtek szerveződni azok a másként gondolkodó csoportok, amelyeknek egy része társadalmi önvédelemből vagy meggyőződésből állt szemben a kommunista rendszerrel. Az 1975-ben, Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia utóhatása volt ez - és részint természetszerűen, részint szervezetten zajlott. Az ellenállás egy része hatalomátvételi reményeket szőve szerveződött meg - a magyarországi „demokratikus ellenzék” esetében ez tényszerű. Ezzel számolt a távolban megírt forgatókönyv is, pl. abban, hogy rendszerváltás esetén ezeknek a csoportoknak a tagjai legyenek a hangadók, amikor a bukott rendszer korifeusainak, 56
