Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Temesvárott „Temesvárról” és a kommunizmus bukásáról
Számadás -Temesváron „Temesvárról”... mindenkori helyiek - némi előkészítés és érzelmi indulataik szerint - mindenütt megoldják. Néhány ilyen helyzet keletkezett az idők során. A berlini felkelés 1953-ban a nyugatiak számára is kellemetlen volt, hiszen ez egy akkori szövetséges, a Szovjetunió megszállási övezetében tört ki ráadásul német indíttatással áthatva, az pedig akkor még nem volt szalonképes. A lengyel ’56-os őszt Hruscsovék oldották meg Gomulkával, aki meghirdette a szocializmus építésének lengyel útját. A magyarországi ’56-tal azonban nem tudtak mit kezdeni sem keleten, sem nyugaton. Nemcsak azért, mert éppen a szuezi válsággal voltak elfoglalva. Hanem azért, mert az ’56-os magyar forradalomban ismét felszínre jött a 20. századnak az első világháború végétől tartó válsága, amelyre a 21. század elején sincs elfogadott megoldás - mi a magyar kérdés megoldása? A „Prágai Tavasz” ugyan közelebb állt a „nyugatiak” szívéhez, már csak azért is, mert előzménye a Csehszlovák írószövetség IV., 1967-ben megtartott kongresszusa volt, és azon éppen az Izraellel való szolidaritás volt a fő téma. De mégis veszni hagyták. Bár nem teljesen, az utána szerveződő cseh ellenzék legalább anyagi támogatásban részesült. Akárcsak 1980-tól a Solidarnosé nevű lengyel ellenzéki mozgalom, amely kitartott a kommunista rendszer bukásáig. * * * Számomra 1985 tavaszán, Gorbacsov első beszédeiből vált érthetőbbé, mi történik körülöttünk. Olyan politikai rendszerben élünk, amely gyökeres változásra, vagy inkább bukásra ítéltetett. Megtapasztaltuk 1968-ban és 1969-ben, a „Prágai Tavasz” eltiprásával, hogy az „emberarcú szocializmus” csupán politikai költészet. A kommunizmust reformálni nem lehet, csak megdönteni vagy elbuktatni. Ettől az újra ismételt gondolattól akkor repestem, noha még börtönben ültem, immár másodszor, az államrend felforgatásának vádjával a csehszlovák kommunista hatalom és államrendőrség akaratából. Érzéseimet közöltem cellatársaimmal, de ők kis híján bolondnak néztek. Amikor azonban, 1985. május 10-én pattant a cellaajtó és szabadon bocsájtottak - a cellatársak arcára ráfagyott a mosoly. Ekkor döbbentek rá, hogy én valóban nem voltam köztörvényes. Státusfogoly, azaz politikai fogvatartott voltam, tehát a politika alakulása határozta meg fogva tartásom okát. Ezzel kapcsolatosan említem: volt és nyilván ma is van egy íratlan szabály a börtönben, amely a vizsgálatisok között szent és sérthetetlen. Az 55
