Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához
* Másodsorban az oktatási nyelv fokozatos megváltoztatása a cél, hogy az új hazafiaság és új történelem az új nyelvvel együtt alakítsa az új tudatot. Harmadsorban az anyanyelven folyó felsőbb képzés részleges vagy teljes korlátozása, hogy így megfosszák értelmiségétől a nemzeti kisebbséget. Ez egyúttal annak a rendkívül embertelen képzetnek a tudatba rögződését is szolgálja, amely szerint műveltséget csak a többség nyelvén lehet szerezni. A cél tehát a nyelvkorlátozás, az, miről Fábry Zoltán azt írja, hogy „az emberség körét kisebbíti, a kultúra rádiuszát rövidíti, és a gondolatteremtést akadályozza”.8 A végcél pedig a nyelvváltás, a kultúraváltás. Ezzel kapcsolatos Vasile Goldis jogos nyelvvédő indulatból fakadó kijelentése: „Soha a világon kétnyelvű nép nem élt és nem élhet...” Nagy éleslátással állapítja meg, hogy ha egy nép összessége megtanulja a többség nemzeti nyelvét, „ez a nép saját nyelvét idővel elfelejti”.10 Mivel a kisebbségi konfliktus lényege a nemzeti kisebbségek esetében az, hogy a hatalom elnyomja a kisebbség nyelvét és kultúráját, a kisebbség pedig védelmezni igyekszik, ezért elmondhatjuk, hogy ilyen esetben a kultúrát az erőszak ejti hatalmába, s az uralkodik fölötte. A kultúra és az erőszak szimbiózisának torzszülötte pedig a fasizmus, amelynek Illyés Gyula szerint „tömör megfogalmazása ma tán úgy hangozhatnék: fasiszta az, aki a maga nyelvi, nemzeti közösségének több jogot szán, erőszakkal is, mint a többinek”.12 Az állandó nyomás csökkenti az anyanyelvnek a társadalmi érintkezésben való használatát, visszafejleszti és primitív szinten tartja az anyanyelv szókincsét. A kisebbségi egyre nehezebben fejezi magát ki, szubjektív ala- csonyabbrendűségi érzés alakul ki benne, s ettől csak még inkább gátlás alá kerül az anyanyelv-használata. Kezdetben ez pusztán sajátos kisebbségi nyelvromlásban nyilvánul meg, de hovatovább valóban a félműveltség vagy a műveletlenség jellemzője lesz, mert az iskolában megszerezhető műveltség vagy a munkahelyen elsajátított szaknyelv csak korlátozottan tükröződik a nemzeti nyelvhasználatban, s a kisebbségi végül nem tudja azonosítani saját anyanyelvének szókincsével a többségi nyelv szókincsét. Ezen a ponton már hatástalan riasztás a nemzeti nyelvművelő mozgalom vészharangkongatása, mert a nyelvrombolásnak ez a folyamata nem nyelvészti kérdés, hanem politikai. Az ilyen nyelvromlás Fábry Zoltán szavaival „a nemzetrontás elmaradhatatlan kísérőjelensége”.8 Tehát ahhoz, hogy a nemzeti kisebbség tagjai helyesen beszéljék anyanyelvűket, elsősorban nem az szükséges, hogy több gondot fordítsanak az egyéni nyelvművelésre, hanem hogy anyanyelvükön részesüljenek iskolai oktatásban minden szinten, és használhassák nyelvüket Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. 26
