Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához által is támogatott módszerességét követeli. A kisebbség döntésre kényszerül: egyezkedik a hatalommal, vagy pedig szembeszegül vele. Előrebocsátjuk: naivitás azt hinni, hogy a kisebbség követeléseit, bárhogyan fogalmazódnak is meg, a hatalom, illetve a többség a lojalitás megnyilvánulásának tekinti. Hiába nyilvánítja ki a kisebbség, hogy nem tartja magát ellenzékinek, a hatalom mégis annak tekinti, hacsak le nem paktál vele (nyersebben fogalmazva: nem fekszik le a hatalomnak). A hatalom mint ellenzékkel jár el a kisebbséggel szemben, és a törvényekkel összeegyeztethetetlennek tekinti, ha a hivatalos hatalom elképzeléseivel összeegyeztethetetlenül szerveződik. Egy öntudatra ébredt kisebbség a monista vagy ilyen hajlamú hatalom természetes reakciói szerint inkább megsemmisítendő, jóllehet a hatalom korlátozni is kényszerül természetes reakcióinak kiélését, mert a kisebbségellenes rendszabályok nyílt ellenállást válthatnak ki, s így veszélyeztetik a politikai stabilitást. Nem lehet tehát felmenteni a megalkuvás vádja alól a kisebbséget, ha egyezkedik. Csupán az életmentési akciók fogadhatók el, hiszen a mártírom- ság, ha mégannyira mozgósító erő is, nem lehet célja egyetlen kisebbségnek sem. A tárgyalás és az ellentmondás szabadsága azonban kikezdhetetlen. Tárgyalási alapnak a hatalom, illetve a többség által kezdeményezett közeledés tekinthető vagy pedig a kisebbség részéről tett nyílt ajánlat. Előbb a hatalom részesévé kell, hogy fogadja a kisebbséget, vagy el kell, hogy ismerje törvényes ellenzéknek, vagy legalább ténylegesen el kell viselje ellenzékként. Ilyen gesztus hiányában minden spekuláció hiábavaló, mely az iránta tanúsított hűséggel igyekszik meggyőzni az államot, hogy a kisebbség megérdemli a jogrészességet. Hűséggel nem törvényes jogot, hanem csak féltett koncot lehet szerezni. Ráadásul a hatalom az ilyen helyzetbe került kisebbséget fel fogja használni más szerveződő kisebbségek elnyomására. Ezért leszögezhetjük, hogy a kisebbségi helyzet és a kisebbségi létforma vállalása egyenlő a politikai következetességgel. A kisebbség törekvésének célja nem lehet önmaga felszámolása, sem a hatalom birtoklása, hanem csakis a teljes társadalmi és politikai egyenjogúsítás. * * * Tulajdonképpen oda lyukadtunk ki, hogy elsősorban politikai tényezőnek kell tekintenünk a nemzeti kisebbséget is. Felfogásunk szerint minden kisebbség gyökere a politikumban található, mert a társadalom politikai, jogrendi és ideológiai okaival függ össze, esetleg ilyen okú torzulásai ellen 23
