Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel? A szlovák kormánypártok és a kormányon kívüli nacionalista pártok követelései azonban a lehetetlennel voltak határosak. A szövetségi állam ugyanis nem tartható fenn, ha azt két teljesen szuverén köztársaság alkotja, hiszen a külügynek, hadügynek, az állambiztonságnak és a pénzrendszernek egységesnek kell lennie ahhoz, hogy egységes legyen az állam. Másrészt a föderációt sem lehet átalakítani konföderációvá úgy, hogy közben a fö- deralisztikus állam legalább egy időre ne szűnne meg. Tehát Szlovákiának először teljesen el kell szakadnia és önállósulnia kell ahhoz, hogy Csehországgal konföderációt alkothasson. A Szlovák Nemzeti Párt azonban tétovázás és mellébeszélés nélkül követelte a végleges szlovák állami önállóságot, a Csehországtól való teljes elszakadást. A másik fronton a magyarok ellen támadtak. A szlovák kormány elnöke6 azzal a doktrínával lépett fel, hogy a nemzeti szenvedélyek föllángolásáért Szlovákiában a magyar kisebbség a felelős, mert - állítólag - a magyarlakta területeken élő szlovákokat a magyarok elüldözik lakóhelyükről, nem engedik nekik anyanyelvűk használatát, sorsuk tehát elviselhetetlenné válik saját hazájukban. Természetesen ezen állítása bizonyítására egyetlen példát sem említett, és mások sem, akik hasonlóan vádaskodnak a magyarok ellen. Nemcsak a szélsőséges pártok és sajtójuk, hanem a kormánypártok is és a kormány lapja is efféle vádakkal igyekezett magyarellenes hangulatot kelteni, növelve a szlovák olvasók már úgyis meglevő xenofóbiáját. Továbbá Szlovákia belügyeibe való beavatkozással vádolta Magyarországot, elsősorban amiatt, hogy a magyarországi sajtó és a televízió folyamatosan közöl tudósításokat a Szlovákiában zajló eseményekről. A szlovák kormány már Havel köztársasági elnököt is figyelmezette, hogy beavatkozik Szlovákia belügyeibe (!). Havel ugyanis tárgyalt Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével, és eszmét cseréltek az országban élő magyar kisebbség helyzetéről is, majd megegyeztek abban, hogy a két államfő közösen elfogad egy kisebbségi chartát. A szlovák kormány emiatt tiltakozott a köztársasági elnöknél, ugyanis a magyarkérdést csakis szlovák belügynek tekintette. A szlovák sajtó és a kormány tagjai is egyre gyakrabban azt a vádat hangozta- tatták, hogy Magyarország katonailag fenyegeti Szlovákiát. Az ilyen kijelentésekkel és sugallatokkal - természetesen - a magyarellenességet fokozták, és olyan hisztérikus veszélyhangulatot teremtettek, amelyben a szélsőséges intézkedéseknek, közöttük a készülő, magyarellenes nyelvtörvénynek pozitív fogadtatása lehet. így „a veszélyes helyzettel“ lehetett - hamis - magyarázatot adni a belpolitikai és a gazdasági állapot elkerülhetetlen romlására, 237
